Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról

dinhoz (1185 vagy 1190) a forrásokban mint „abház esküvések könyve” sze­repel. Jakut szerint Abházia olyan ország, melyet „keresztények népesítenek be, akiket kurdzsoknak (vagyis grúzoknak) neveznek”. Ugyan mit tanúsít mindez? Azt, hogy ,„Abházia” azokban a régmúlt idők­ben Grúziát jelölte, s semmiképp sem azt, hogy a grúz államon belül létezett volna valamiféle nem grúz etnikum. Az „Abház levél” szerzői a grúz államot a számukra előnyös színben mutatván be azt állítják, hogy a mongolok hadjárata következtében ez az „abház állam” szertehullott, és a XIII. századtól a török hódoltságig, a XIV. századig Abházia mint független hercegség, Grúziától függetlenül létezett. Nem érdekli őket, hogy a még a VIII. században kialakult Abház királyság hogyan változott át hercegséggé. Talán Abházia államberendezése már akkor Sztálin akaratát követve „leszálló ágba” került? Nem, másról van itt szó. A XIII. században a grúz állam széthullása után Abházia nem önálló hercegség volt, ahogy az „Abház levél” szerzői bemutatják, hanem Imereti nyugat-grúz királyság területéhez tartozott. Ennek az államnak az első királya VI. Narin Dávid volt, aki egyidejűleg viselte az Abházia és Imereti királya címet. A XIV. század 30-as éveiben, közel 100 esztendővel a birodalom széthullása után a nyugat- és kelet-grúz királyságot ismét egyesítették s Abházia ennek az egyesített grúz államnak a kebelein belül létezett, egészen a XV. század végéig. Grúzia újabb felosztása után Abházia az Imereti (nyugat-grúz) ki­rályság kötelékében maradt. Még korábban, a XIV. század végétől Imeretin belül létrejött Szabediano, ez a jelentős államigazgatási egység, mely a ké­sőbbiekben önálló megrel hercegség lett, s a XIV. századig magába foglalta Abházia területét is. S csupán a XVIII. században lett Abházia önálló her­cegséggé. (Z. V. Ancsabadze: A középkori Abházia történetéből, 273. 1.). Nos, ezért lett az „Abház királyságiból hercegség. S ekkor kezdődik ennek a hercegségnek az „önálló” története... De valóban önálló volt-e? AXVIII. század végéig Törökország elszakította Abháziát Grúziától, ahogy más, tősgyökeres grúz területeket is (Adzsáriát, Meszhetit stb.). így az „abház állam önálló, majdhogynem ezeresztendős (VIII-XVIII. század) történetének” mítosza híján van bármiféle történelmi alapnak. Ab­házia mindig Grúzia része volt, függetlenül attól, milyen lakosság népesítette be (s még inkább azért, mert lakosságának többségét mindig a grúz törzsek alkották). A szovjethatalom legfelső szerveihez intézett levélben azt írják, hogy az abház ősi kultúrájú és önálló történelmi múlttal rendelkező nép. Ugyanitt megemlítik, hogy a XIX. század 70-es éveiig ezt az országot majdhogynem kizárólag egynemű népcsoport, az abházok lakták. „Önálló történelem” nem létezik. Sajnos nincs olyan nép, talán hacsak nem valahol az emberiségtől távol, az isten háta mögötti dzsungelben él, amelyik saját kedvére rendelkezhet történelmével. Ugyanígy nem tehette ezt meg Abházia - Grúzia többi részéről már nem is szólva-hogy Görögországtól, Rómától, Bizánctól, a türk és észak-kaukázusi törzsektől elszigetelve éljen. Erre a kijelentésre a levél íróinak azért volt szükségük, hogy meghirdethes­sék, Abháziéban úgymond rajtunk kívül soha, senki más nem élt. A XIX. század 70-es évei után, jelentik ki, majdhogynem egy évtized alatt a szó legteljesebb értelmében valóságos demográfiai forradalom játszódott le: grú­624

Next

/
Oldalképek
Tartalom