Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról

címe: „uralkodónk, az egész orosz fold, Moszkva, Kijev, Vlagyimir, Novgorod uralkodója, Kazany, Asztrahany, Szibéria cárja” s nem a „kabard” vagy a „szibériai” jelzővel kezdődik. A cím még azt a körülményt is figyelembe veszi, hogy az orosz birodalom kialakulása Moszkvával kezdődött, s csak utána említik a később meghódított területeket. A grúz királyok sem jelenthették ki előbb magukról, hogy egy másik nép uralkodói, s csak utána sorolták fel saját népüket.

Éppen ezért abban sincs semmi meglepő, ha a XIV. században a grúz államot (és nem „az egyesített abház-grúz államot) a különböző forrásokban úgy említik, mint „Abháziát”, miután az „Abházia” és „Grúzia” elnevezés szinonimaként volt használatos. Ugyancsak teljesen természetes, hogy Grúzia és a grúzok jelölésére a régi orosz forrásokban az „obezi” szót használják, ami etimológiáját tekintve az „abház” szóval függ öszsze. Ez a cáfolhatatlan történelmi tény teljesen világos a XVIII. század végének orosz történetírója, V. N. Tatiscsev számára is, mint ahogy magától értetődően az a kortársi szovjet történészek - az abházokat is beleértve - számára. G. G. Pajcsadze ezt ismét meg kellett hogy világítsa könyvében: „Grúzia elnevezése az orosz írásos történelmi emlékekben” (1969). S hogy egyes abház tudósok milyen módon kívánják vitatni ezt a nézetet a célból, hogy az orosz-grúz kulturális és politikai kapcsolatok történetét a középkorban mint orosz-abház kapcsolatokat mutassák be, ez kiviláglik A. L. Papaszkiri abház filológus könyvéből, mely 1988-ban jelent meg. A szerző „tudományos” módszere: elméletének alátámasztására A. L. Papaszkiri tizennégy azt elismerő szerzőt sorol fel. Ám miként ezt G. G. Pajcsadze meggyőzően bizonyította, a „vád tanúinak” többsége merőben ellenétes véleményen van, vagy napjainkban már egyáltalán nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. (G. Pajcsadze említett könyve, 36—41. 1.) Érdekes, miként folyamodik „szigorúan tudományos” munkájában A. L. Papaszkiri az „Abház levél” szerzőire olyannyira jellemző politikai spekulációhoz, J. Z. Cincadze grúz történésznek tulajdonítva ezt a munkáiban fel nem lelhető gondolatot, s ehhez „a személyi kultusz talaján érlelődött” (lásd említett könyv 30. 1.) politikai alapot is talál. Lássuk, másutt hogyan bírálja névrokonának, Z. V. Papaszkirinek elképzelését: „Azt a koholt és semmivel alá nem támasztott koncepciót, mely szerint az Abház királyság grúz politikai képződményként jött létre, még mindig megpróbálják életben tartani. Ez behatolt, és többször is megtalálható az „Abházia története” című első tankönyvben (1986, 45-49. 1.). Z. V. Papaszkiri ezt a hagyományt alaposan elsajátítván így kezdi egyik cikkét: „Ä X—XI. század határán a legfontosabb grúz politikai képződmények (Abház királyság, Kahétia, Klardzseti) eredményeként létrejött az egységes grúz feudális állam...” - jóllehet ilyen nevű állam a XI-XIII. századi források alapján egyáltalán nem létezett. Egyetlen forrásban sem találunk abban a korban erre a névre, hogy „grúz állam” vagy „királyság”, vagy az annak megfelelő „Szakartvelo”*-ra (G. Pajcsadze könyvét idézzük, 32. 1.).

Ez már több, mint tudatlanság! Együttérzésünket fejezzük ki a történész G. Pajdzsadzének, aki így volt kénytelen „helyreigazítani magát”! Néhány,

* Szakartvelo: Grúzia. A grúzok saját magukat kartvel-nek nevezik, nyelvük a kartvcl nyelv. A Sza......o gyűjtőnévképző. Szakartvelo jelentése a kartvelek hazája.

622