Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 7. szám - Roman Miminosvili-Guram Pandzsikidze: Az igazság Abháziáról
meggyőződve arról, hogy feltétlenül elmerülnek, s csupán egy a választásuk, hogy ezt minél kellemesebb vízben tegyék meg? Évszázadokon át együtt éltünk, s mind ez idáig senki nem érezte magát fuldoklónak. Az autonóm köztársaság lakosságának 17 százaléka számára a grúz kormány létrehozta az abbáz televíziót és külön csatornát jelölt ki neki. Az abházok ennek ellenére, nem tudni miért, nincsenek tekintettel a törvényes beosztásra és zavarják a grúz televízió adásának vételét. Mielőtt rátérnénk a kérdés szélesebb körű vizsgálatára, futólag, de érintenünk kell azt a vádat, mely szerint mi, grúzok betelepültünk Abbáziába és mind a mai napig folytatjuk a grúzok betelepítését. Abházia ugyanúgy a történelmi Grúzia része, mint a Grúz SZSZK többi része. S szükség esetén ugyanúgy jogunk van Abháziába telepíteni embereket, mint ahogy Kahétiába, Imeretibe, Szamce-Dzsavahetibe vagy más vidékekre. Az utóbbi időben hány természeti csapás sújtotta Grúziát? Tegyék a kezüket a szívükre s válaszoljanak, betelepítettünk-e egyetlen hajléktalan családot is Abháziába? Az otthontalanná vált embereket elszállítottuk a csapás sújtotta vidékről, s ott adtunk nekik házat, ott jelöltünk ki földet a számukra, ahol erre lehetőség nyílt. Vajon az abházok maguk hogyan óvják autonóm köztársaságukat? Vegyük példának az ocsamcsirai kerületet. Az elmúlt két évben ide költözött lakosok között (1986-88) a grúzok csupán 20%-ot tesznek ki. Akkor kik a többiek? Bevándorlók Tyumenyből, Krasznojarszkból, Tomszkból, Dnyepropetrovszkból, Szmolenszkből, Moszkvából, Cseljabinszk- ból, Amurszkból, Donyeckból és más városokból. Még egy sokatmondó példa. 1983-88-ban Tkvarcselibe 380 grúz telepedett be, míg országunk (itt értsd a Szovjetuniót) többi részéből 1616 fő érkezett. Az abház szélsőségesek logikája szerint, ha Grúzia egyik vidékéről Abháziába telepedik át egy grúz nemzetiségű illető, akkor ez behatolás az abház földre és annak meghódítása, ha viszont más köztársaságokból ötször annyian érkeznek ide, hogy a mi közös abház és grúz földünkben eresszenek gyökeret, erről valami oknál fogva az abház szélsőségesek hallgatnak. Az egyoldalú engedmények politikája, melyet a grúz kormány a legutóbbi ideig követett, miként a valóság igazolta, hibásnak bizonyult. Sokkal helyesebb, ha mindjárt a legelején megpróbáljuk tisztázni a helyzetet, nevükön nevezzük a dolgokat, s egyszer és mindenkorra elhatároljuk az igazságot a hazugságtól, a jogost a jogtalantól. A grúz lakosságot évek hosszú során megfosztották véleménynyilvánítási jogától. Grúz tudósoknak nem volt alkalmuk, nem hogy cikkben válaszolni, de még a véleménynyilvánításra sem. A helyzetben érdekelt abház származású politikusok, akárcsak az őket támogató bűnöző alvilág képviselői tovább terjesztették a hazug vádakat arról, hogy a grúzok elnyomják az abházokat. A vádak termékeny talajra kerülve, kellő választ nem kapván, könnyen terjedtek s találtak támogatásra abház tudósok „történelmi” elméletei által. Az egész folyamat csúcsának tekinthető a Lihni-i összejövetel, melynek a továbbiakban helyrehozhatatlan következményei támadtak. 1989. március 18-án Abbáziában, Lihni faluban közel ezer ember gyűlt össze, közöttük a Grúziái Kommunista Párt Abház területi bizottságának 612
