Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 6. szám - Tüskés Tibor: A viráglépő költő (Pécsi Gabriella: Fogadjátok örökbe)

(„Kötöm gyönyörű fény-ingem...”, „Karod, karod felém nyíljon...” „Tegnap múltam huszonnyolc...”), de akkor is magáról vall, ha Vermeer festményének hősét idézi, ha harangvirágnak, pávalánynak, madárnak, hangnak mondja magát. Milyen ez a közérzet? Milyen a versek alaphangja? Meghatározó életérzése a magány, a társkeresés, a szorongás, a keserűség. Napszaka az este. Színe a kék. Érzelem-megnyilvánulása a sírás. Egy másik, a köznapitól eltérő, magasabb erkölcs törvényét keresi. Közösséget akar maga körül: az ősök, a szülők, a család, a barátok, a szerelem közösségét. Asszonysorsát, nőiségét mélyen megéli, azt a létformát, létteljességet akarja, ami túlemeli nemének bezártságán. Elégedetlenség fűti, más, nagyobb, erősebb, idősebb, férfi szeretne lenni. A kitűnő önarcképversek közül is kiemelkedik a Takaréklángom két ambivalens érzést, a hetyke öntudatot és a keserű önleértékelést, a magabiztosságot és a félelmet ütközteti egymással: „Csalódott nyaram búcsúkendője száll, / beváltatlan filléreivel csörömpöl” — kezdi a verset, majd így folytatja: „Szétesett életem rakosgatom vályogvárrá...” aztán így fejezi be: „Tenyeremben cinkék pityegnek. / Magocskát kéne venni. / Vagy virágot. Vagy tőrt”.

A tisztelgő versekben, a portré-költeményekben ugyanaz a szerepkeresés fogalmazódik meg áttételesen, mint vallomásos lírájában. Legközelebbi lelki rokona Jeszenyin, akinek emlékét két, egymást követő versben, majd egy harmadikban is megidézi (Idő, Bőgnek az angyalok, Jeszenyin-kék): „Szép farkasok leselkednek, / Szer- józsa, folfal a kék! / Vers, vodka, világ, búzatenger; / megannyi egyszeriség”. Vonzódik a „kemény” nöírókhoz, Virginia Woolfhoz, Kaffka Margithoz, Sylvia Plath-hoz, a festők közül Paul Cézanne-t, a zenében Bartókot kedveli, a franciák közül Francis Jammes-t, az oroszok közül még Alexander Blokot említi. A költő-mesterek közül Weöres Sándor és Csorba Győző előtt tiszteleg, a közvetlenül előtte járó nemzedéket Kormos István és Fodor András képviseli. Nem hagyományos hommage-költészet ez: a versekből sokkal többet tudunk meg az „arcképfestőröl”, a költőről, mint arról, akihez vagy akiről a vers szól.

A fölsorolt nevek sejtetik, a versek nyelvi anyaga, stílusa, megformálása kézzelfoghatóan tanúskodnak a költő sajátos látásmódja mellett. Pécsi Gabriella líraeszménye a mai magyar költészetben az érzékletes, metaforikus, hangzó vers és a ki- hagyásos, áttételes, a ritmuserősítő zenei elemekről lemondó költészet között helyezkedik el. A költemények zöme nagyjában terjedelemben is megegyező, tömbszerű, néha sorkihagyással tagolt szabad vers. Legmélyebb rokonságot a népköltészetnek nem a felszínen, a dalküszöbben és a ritmusban, hanem a szemléletben, a mélyben, a népi szürrealizmusban megmutatkozó hangjával mutat. Gyakran emeli verseimbe ezeket a kifejezéseket és „műfajokat”: dal, bűvölő, varázsló, mondóka, igéző, mese, dúdoló, sirató. A hang talán nem is közvetlenül a hazai és a kelet-európai népköltészet ismeretéből, tanulmányozásából került át hozzá, hanem az előtte járó költők, például Jeszenyin, Nagy László, Kormos István közvetítésével. Verseiben egy-egy erős metafora gyakran megállít. A legjobb költeményeket azonban nemcsak egy-egy nyelvi telitalálat élteti; szépségüket, intenzitásukat a következetesen végigvitt szemlélet, a lépésről lépésre haladó biztonságos kompozíció adja meg. („Az idő, mely ma átvonul a koponyámon", Fű közül, Takaréklángon.)

Mit kívánhat a kritika egy ritkán és aggályosán megszólaló, keveset publikáló költőnek? Versvilágának tágítását, hangjának fölszabadulását. Nem a felhígulást, a lazaságot, de a gyakoribb, spontánabb megszólalást. Pécsi Gabriella lírai tehetségét már két évtizede, első megszólalásakor bebizonyította. Sorsa, életkörülményei a vidékhez, Zalaegerszeghez kötik. Talán a környezet ösztönzése lehetne rá erőteljesebb? Talán neki kellene a régi, dédelgetett versek emlékétől szabadulnia, s az újabb lírai kísérletek felé fordulnia? A motívumok ismétlődése a versvilág bezáródásának veszélyével fenyeget. Az utazás, új impulzusok, az újabb európai költészet teljesítményeinek és a hazai kísérleteknek a megismerése tágíthatna líráján? Nem tudom. A továbblépést mindenképpen magának kell megtennie.

576