Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Méhes Károly: Rekedt vágyakozás, A lábos (versek)
MÉHES KÁROLY Rekedt vágyakozás Rozsdás barna vörös vidék agyonázva a legrosszabb: nem sivatag de sivatagabb meddőhányók árkok olajos vízzel telt gödrök felismerhetetlenre rohadt-csorbult alkatrészek vaslemezek szétdőlt bádogkalyibák hatalmas távolságok gyűjtőpontja a nyelv hegyére helyezett szentostya a múltnak nevezett gránittömb morzsolódása egy horpadt motorháztetőn víztől fénylő kígyó aki immár sose talál vissza a paradicsomba röpke agyában újra és újra lepereg mint homokórán a történelem A lábos Nem hihette, hogy szereti a lány. Inkább csak kíváncsiságból levelezett vele, aki ott él, messze, elzárva a világtól. Pontosan érezte, hogy ezt gondolják. Mikor kérdezték, azt válaszolta, a tiszta levegő, a csönd, az megfizethetetlen. Aztán - vége, még ennek a nevetséges kis irogatásnak is. Mikor hazautazott, a nagylábosba rakta az összes levelet, és meggyújtotta. Égett, nagyon égett, a lábost is ki kellett dobnia. Idős édesanyja hetekig kereste, teljesen megzavarodtam, mondta, de ő nem szólhatott. Egy szerelem, egy lábos, filozofált magában.
