Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 6. szám - Villányi László: Atlantic (since 1888), Kóla és tea, Délutánban elhúzott sötétítőfüggöny, A lesodort sapka, A kölcsönadott könyvek, Üdv néked mozi, Négy évszak (versek)

nőm alatt érezzem kezünk akkori találkozását. Pár sorral előttem levette kabátját, nyakából elemelte haját: érthetetlen módon nem azért, hogy utat nyisson számnak.

Mielőtt elindult volna a vetítés, láttam az összes együtt megnézett filmet, s a helyszíneket. Aztán zörögni kezdett a gép. Tudtam, melyik jelenetnél mire gondol. Miként folytat egy párbeszédet, hogyan válaszol egy kérdésre. Mire emlékezteti a könyv szerzője, a karácsony, a pap prédikációja. Beszélgettünk, s a film közvetített. Képzelt-e ilyen előadást Lumiére?

Négy évszak

Az öregember fel-alá jár a töltésen. Furcsán begörbíti egyik kezét, eltartja testétől. (Negyven éve itt karolt belé valaki.)

Lemegy a folyóhoz. Amulva néz, mintha hozna valamit a sodrás. (Tavasszal szürke, nyáron piros, ősszel lila ruhában közeledett.)

Télen leveszi sapkáját, maga elé emeli, félrehajtott fejjel igazgatja, s az hóba hull ujjai közül. (Szerette kölcsönadni sapkáját, mert O fagyban sem hordott.)

Mind a négy évszakban belegázol a folyóba. Leül. Mosolyog. Kinyújtja egyik majd másik kezét. Megfordul. Feltérdel. A víz fölött tartja lábait.

(Együtt fürödtek. Hagyta beszappanozni testét.)

A parton különös mozdulatokat tesz karjával, összegörnyed, mindkét lábával lép egyet. (Mikor nála volt, így bújt köntösébe. Amit nem lehetett szétnyitni, mert elromlott a cipzár.)

521