Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 6. szám - Határ Győző: Életűt
Nem volt mit megmagyarázni: szétnéztek, rám néztek és bazsalygó képemből értettek mindent. A koraérett mimózalelkek átlagtörténete: Palika végigolvasott a könyvespolcon mindent, amit csak talált, Dosztojevszkijtől Thomas Mannig, Schmitt Jenő Henriktől Otto Weiningerig; 17 éves fejjel kiábrándult, világfájdalmas „Naplóját” kulcsra zárta, 18 éves fejjel öngyilkossági gondolatokkal foglalkozott, műsorszerűen. Utána elfelejtkezett intellektusáról, elnyelte, megőrölte a malom és úgy vesztettem szem elől, hogy nagypolgári körülmények között kispolgári életet élt. KL És te? Nem csereberéltetek könyveket? Látod, Lorcsikám, mérhetetlen hálás vagyok a sorsnak, hogy mindig akkor és azokat a könyveket adta a kezembe, amelyekre megértem és szükségem volt. Ady mondja valahol, hogy az ilyen könyvekkel az ember „találkozik”. Szegényszagú és nem éppen intellektuális környezetemnek tudhatom be, hogy ilyen „szellemileg elmaradott” voltam, az retardált mindaddig, amíg mindennek el nem jött az ideje. Igaz, jósvillámot, groteszkül-kriptikus figyelmeztetést már ifjú-bumburnyák koromban is kaptam s hogy pojáca voltom szégyenét tetézze, ezt is sznobizmusom váltotta ki. Sznobizmusomban megbocsátottam a Mozdonyrombolónak - és sznobizmusomban eredt meg a mesélőkém valakinek, akit társadalmilag emeletekkel magam-fölött-lebegőnek tudtam — KL Mesélj a mesélőkédről! Arról: a felfedezéséről. Hogy ilyenem van. Aki kiváltotta belőlem, G. Pista szintén az osztály „krémjéhez” tartozott, okoska volt és a gazdagság olyan régióiban élt, amelyről malomtulajdonosok is csak ábrándozhatnak. Apja fezőr volt, más szóval Midasznak született, s ha nem export-import ügyletekkel, hát agioate-zsal szemfényvesztette össze félnapok alatt azt a „csinos összeget”, amihez a járgányba fogott robotosnak egy élet munkája kell. A Gresham-palota egyik emeletén volt - most mindegy, hogy 12 szobás volt vagy az egész emeletet lakták, mert ha hallottad vagy ha beperzsaszőnyegezett szobasorán végigmentéi, hát az én szememben-fülemben ez ezerszobásnak hatott. Pista cukrászdát fizetett: szeretett „lógni” velem, szórakoztatónak szerződtetett avagy fejbólintójánosnak, szentenciáira, ha korabölcsen nyilatkozott. Én meg: tudod, milyen ártatlanul tud nézni a varangyos béka, mielőtt királyfivá felcsókolják? Ilyen ártatlanul virítottam rá én is búzavirágkék szemeimet, és ilyen gyanútlan-szőkén kezdődött történetem is. Elkottyantottam, hogy - nos, épp lejöttünk a Gresham-palotából, hogy cukrászdázó sétára indulunk és a Lánchíd fele vettük lépteinket - elkottyantottam Pistának, hogy én ismertem egy nőt.- Miféle nőt?- Az olyan nő volt, hogy annak a nőnek üvegből volt a segge. O volt az Üvegseggű Nő.- ... És mekkora volt?- Óriási segge volt, de mind üvegből... A történet karon fogott és elindult velem. Óriási volt a szoknyája is, hogy ezt a Rengeteg Segg üvegét takarja és ne lehessen belelátni. Pedig volt is mit látni benne: az Üvegseggű Nő feltátongó segge-belsejében fóldségek voltak, a fóldségeken országok; külön világ odabenn, amely háborúzott, szeretkezett - földrengései, viharai, archeológiája, trubadúrjai, halhatatlan szerelmesei, harcainak-szerelmeinek megéneklői, irodalma, halászhálóra csomó490
