Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 5. szám - Kapronczay Károly: Ukrajna - Egy nagyhatalom születése (tanulmány)
kozákok a török területeket dúlták a lengyel udvar nem tett semmit, viszont a szultán fenyegetésére Báthori elfogatta és lefejeztette Podkovát. Báthori István halála után is a lengyel belpolitika egyik központi kérdése maradt a kozákok ügye: Báthorit a lengyel trónon követő Wasa Zsigmond nem tudta a kozákok zsoldját kifizetni, amiért azok 1591-ben fellázadtak, csatlakoztak hozzájuk az ukrán parasztok és jelentős déli területek kerültek kozák ellenőrzés alá. Csak 1593-ban - jelentős lengyel katonai erő bevetésével - sikerült a kozák lázadást megfékezni, de már 1594-ben Nalevajko atamán vezérletével újabb kozák felkelés tört ki. A kozákság elégedetlenségét csak növelte a breszti vallási unió, és ekkor vette kezdetét a közel száz évig tartó lengyel-kozák belháború, amely ukrán függetlenségi harc jelleget is öltött. A kozákok Rettegett Iván moszkvai orosz cárral is szövetkeztek, aki kapva kapott a kozákok ajánlkozásain, hiszen segítségükkel és szövetségükkel nemcsak az annak idején - Báthori István hódításai nyomán - elvesztett területeit szerezhette vissza, hanem az ukránok lakta területekre is kiterjeszthette befolyását. A hosszú háború idején a kozákok kiemelkedő haditetteket hajtottak végre, az orosz cári seregek lengyelek elleni sikereit is a kozákok dél-lengyelországi pusztításai alapozták meg. A kozák csapatok sikerei lázba hozták az ukrán és a belorusz falvak jobbágyait, a fokozódó robotterhek miatt sokan a kozákokhoz csatlakoztak. A kozákok „megfékezése” valóban a lengyel és az ukrán földbirtokos nemesség közös ügye lett. A lengyel király továbbra is elismerte a regisztrált kozákokat, a többit nem, így állandó vitát okozott a regisztrált kozákok között élő szabad kozákok kérdése. A sztaroszták a zsoldkifizetést mindig ahhoz kötötték, hogy a regisztráltak távolítsák el soraikból a „kóbor” kozákokat. így 1618-ban csak úgy tudták lecsillapítani az ukrán parasztok által is támogatott regisztrált kozákok zendülését, hogy hivatalos létszámukat háromezerrel felemelték, amit a kozákok továbbra is kevésnek mondtak. Ekkor kb. 30—40 ezer volt a regisztráltak létszáma. Ugyancsak hasonló okok miatt robbant ki 1630-ban egy újabb kozákfelkelés, amit egy nyolcezer fővel való létszámemelés csendesített le. Ezt 1637-ben újabb követett, amit Potocki hetman ugyan fegyverrel elnyomott, de a kozákok a létszámot ekkor tizenháromezerrel felemelték. Ezután szabályos hajtóvadászatot rendeztek a nem regisztrált kozákok ellen, akiket a lengyel nemesek egyszerűen szökött jobbágyoknak tekintettek, de a megtorlás során sorra elfogták a kozákfelkelés vezetőit és bebörtönözték őket. A kozák ezredek élére lengyel tiszteket állítottak, az elit alakulatoknak számító kozák ezredeke't csak kisegítő csapatok közé sorolták. HMELNYICK1J FELKELÉSE Az ukrajnai béke mindössze tíz évig tartott, de a „béke” időszakában tovább mérgesedett a lengyel-kozák ellentét, erősödtek a szabad kozák szállásokra menekült ukrán parasztok száma, félelmetes kozák hadsereg körvonalazódott. A fegyveres felkelés nem sokáig váratott magára, főleg azután, hogy a szabad kozákok élére Bogdan Hmelnyickijt választották. A felkelés kirobbanásának közvetlen okát az adta, hogy Hmelnyickij birtokvitába keveredett birtokával közvetlen szomszédos lengyel nemessel, aki házát feldúlta, feleségét megbecs451
