Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 5. szám - Csokits János: Széljegyzetek és glosszák az angol művelődéstörténet köréből

feltalálóról guillotine-nak keresztelt el, de hamarosan már „La Veuve”-nek, özvegynek becézett. (A piszkos fantáziának ez a kollektív, népi megnyilatkozása pszichológusoknak való csemege.) A meggyorsított kivégzések üteme is meggyorsult: Henri Sanson, a nyaktiló művésze, a Gironde Párt huszonegy tagját harmincnyolc perc alatt segítette át túlvilágra, — ez volt a személyes rekordja. Párizsban több nyaktiló működött: a terror évében összesen tizennyolcezer embert nyakaztak le.

Mindez semmit nem von le Halifax dicsőségéből. A karóba húzás, felné- gyelés, kerékbetörés, vagy olajba főzés után a személytelen kivégzés a humánum diadala. Az ökörvontatású nyaktiló bizonyára díszhelyen áll a humanista találmányok múzeumában.

(Elhangzott az angol rádió magyar műsorában - 1980)

Mit olvasott a Gulliver szerzője?

Kalapács alá került Jonathan Swift könyvtárának egyik fennmaradt katalógusa. Az irodalmi relikvia a londoni Christie’s árverési vállalat aukcióján kilencezer fontért kelt el. A másik nagy londoni árverési cég, a Sotheby’s, néhány évvel ezelőtt újra kinyomatta több híres ember könyvtárának katalógusát. Az ilyesmi mindig nagyon érdekes olvasmány: az öltözködésnél és viselkedésnél is jobban elárulja az illető ízlését, a könnyedén odavetett vagy megfontolt nyilatkozatoknál hívebben tükrözi érdeklődési körét. Egy évtizedeken át gyűjtött és rendezett könyvtár katalógusában sorra megtaláljuk a tulajdonos intellektuális igényeinek rétegeit: az ízlés, az érdeklődés, a szellemi szükségletek változásának, alakulásának kézzelfogható bizonyítékait.

Swift halála után néhány héttel elárverezett könyvtárának katalógusa hatszázötvenhét könyvet tart számon. Sotheby’s már csak azért se adhatta ki ezt a katalógust, mert a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, a most eladott példány a harmadik, amely az elmúlt két és fél évszázad alatt előkerült. Egy példányt Walter Scott abbotsfordi könyvtárában őriznek, a másik Harold Williams tulajdonában volt, aki fél évszázaddal ezelőtt adott ki egy tanulmányt Swift könyvtáráról. Hatszázötvenhét könyv soknak tűnhet, de ez is viszonylagos: Swift kortársa, Henry Fielding után kétszer annyi könyv maradt. A Gulliver utazásainak szerzője csak a számára valóban fontos műveket tartotta meg: nem gyűjtött könyveket bibliofil alapon és azt sem tartotta szükségesnek, hogy olvasottságát könyveinek számával bizonyítsa látogatóinak.

Életében kétszer készített katalógust könyveiről, amikor pedig hetvenöt éves korában súlyos fülbetegségének hatására szellemileg összeroppant és ezért gondnokság alá helyezték, a gondnok is leltárba vette könyveit. Harold Williams a három lista egybevetésével kimutatta, hogy az író könyvtára állandóan változott. Sok könyvét elajándékozta szerelmének, Esther Johnson- nak, akit műveiből Stella néven ismerünk, könyveket cserélt vele, sok más kötetnek nyoma veszett, valószínűleg a szokásos sorsra jutott: valaki kölcsönvette, aztán elfelejtette visszaadni. Mindennek az a hátránya, hogy nem lehet

436