Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HARMINC ÉVE INDULT ÚTJÁRA AZ ÉLETÜNK - Káldi Jánosné: Az ÉLETÜNK szellemi-irodalmi előzményei, indulása és elemzése 1963-tól 1967-ig (tanulmány)
ötszáz év előtt itt hagytak nyomot kordájukkal a kalmár-vándorok innen nézték a haragos időt a szelíd pékek és a bábsütők s a várból visszaszólt a zene tánc és olasz fényével a reneszánsz s amerre egy-egy kordé elhaladt utak nőttek a pannon ég alatt s barna kaftánját meghúzván magán az én őröm is erre jött talán” Do nemcsak a magyar táj arca jelenik meg az Életünk poétáinak verseiben. Egy-egy külföldi út tájélménye is versben csapódik le. Fodor András ilyen képet hozott el Jasz- naja Poljana vidékéről28: „Láttam a napsütést, amelyben a ragyogás visszájaként kék pengeéllel benne volt az árnyék. Láttam a füstcsomós eget fenyőfák tűhegyén lebegni. Láttam a völgyben korcsolyázó gyerekek cikkcakkja felett bujkáló, zsibbadt fényben, lompos, torzonborz hófelhőkön át a somolygó, aggastyán időt. S a nyárfaliget hamvazó, pilléző sűrűjét, ahonnan kiáltásom fehéren rebbenő madara nem jött vissza még.” Találhatunk az Életünkben olyan verseket, amelyekben a költők saját költői-művészi útjukat mutatják be, majd ars poetica-szerüen a feladatukat fogalmazzák meg. Itt kell idézni Devecseri Gábor Télemakhosz utazása című nagy költeményét27, amelyben az indulásról, s fiatal éveinek nyugtalanságáról szól: „Szél, szél, süvöltő tengeri szél! Azt mondom: vigyél kijelölt utamra. De azt súgom: valahová vigyél, akárhová. Csak ne maradjak helyben. Athéna vagy akármi sürget engem. Azt mondom: a sorsom nyugtalanít. S azt súgom: mindegy, hogy mit, valamit ideje tennem.” Az emberi élet ötven éve elszállt Devecseri fölött s a folyton utazó, az élet nagy útjait 374
