Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HARMINC ÉVE INDULT ÚTJÁRA AZ ÉLETÜNK - Káldi Jánosné: Az ÉLETÜNK szellemi-irodalmi előzményei, indulása és elemzése 1963-tól 1967-ig (tanulmány)
KÁLDIJÁNOSNÉ / Az Életünk szellemi-irodalmi előzményei, indulása és elemzése 1963-tól 1967-ig AZ ELŐZMÉNYEK Az Életünk - Nyugat-Dunántúl irodalmi és művészeti antológiasorozata — szülőhelye: Szombathely volt. Az antológiasorozat nem előzmények nélkül jött létre. A Dunántúlon Pécs mellett Szombathely volt az a város - a két világháború közti időben és 1945 után is ahol a szellemi-irodalmi életnek messzire melegítő tűzhelye alakult ki. A nyugati határszél pezsgő szellemiségű városában 1933-tól 1944-ig negyedévenként folyamatosan megjelent a Vasi (Dunántúli) Szemle című helytörténeti, kulturális folyóirat, amely alkalmankint helyet adott a szépirodalomnak is. Természetesen elsősorban a Dunántúl íróinak alkotásait publikálta. A Vasi Szemle 1945 után átalakult. 1958-tól ismét rendszeresen megjelent, és a főcím alatt a „helyismereti folyóirat” megjelölést olvashattuk a negyedévenként jelentkező periodika homlokán. Az „új” Vasi Szemle is helyet adott - természetesen kismértékben - a szépirodalmi termésnek is. Még hangsúlyosabban kell felemlegetni az „előzmények” között az írott Kő című folyóiratot, amely kimondottan szépirodalmi orgánum volt. Igaz, hogy a lap kolofonja így tájékoztatta az olvasókat: „írott Kő - Szépirodalmi és tudományos folyóirat”; az írott Kő régi számaiban azonban főként szépirodalmi művek (versek, elbeszélések, regényrészietek, esszék, irodalmi riportok stb.) jelentek meg, s csak ritkán találkozhatott benne az olvasó tudományos elemzéssel. Ha találkozott is ilyennel, ezek az írások szinte kivétel nélkül irodalomtudományi jellegűek voltak. Az írott Kő számai a Horthy- korszakban két szakaszban láttak napvilágot. Az első alkalommal 1936-ban és 1937- ben. (Ez kétéves időszak volt, s ekkor negyedévenként jelent meg a folyóirat.) Ötévi szünet után, 1942 júliusában ismét megindult, és 1944. október havában szűnt meg. Ebben a második időszakban minden hónapban jelentkezett. 1942-ben hat, 1943-ban tizenkét, 1944-ben tíz, azaz összesen huszonnyolc száma látott napvilágot. Az írott Kő első időszakában végig Bárdosi Németh János volt a lap szellemi vezetője és a szerkesztés munkáját is nagyrészt ő végezte. A második időszakban is ö „vezette” a lapot, egészen az 1943-as év derekáig (a júliusi számig), amikor - Pécsre költözése miatt - el kellett búcsúznia az írott Kőtől. Ekkor Sz. Németh László vette át a szerkesztést. Az írott Kő mindkét időszakának elemzését elvégezte Tüskés Tibor.1, 2 Az alaposnak és tárgyilagosnak ítélhető elemzés végső soron azt állapította meg, hogy az írott Kő kitárulkozó, mozgékony, színvonalas szépirodalmi folyóirat volt. A magyar irodalom és művészeti élet sok-sok jeles értékét szólaltatta meg lapjain: Berda Józsefet, Csorba Győzőt, Cs. Szabó Lászlót, Fekete Istvánt, Féja Gézát, Jankovich Ferencet, Kodály Zoltánt, Kodolányi Jánost, Mátyás Ferencet, Sásdi Sándort, Szabó Pált, Várkonyi Nagy Bélát, Várkonyi Nándort, Weöres Sándort találtuk a folyóirat munkatársai között. Ez a „kitárulkozás” nem ment a nyugat-dunántúli írók rovására, mert alapvetően mégis ők írták a folyóirat anyagának nagyobbik részét. Ha voltak is hibái - például a fontos irodalmi eseményekre való lassú reagálás - az írott Kőnek, jóval nagyobbak voltak a 364
