Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Sándor Iván: Az ideologizálástól a fragmentálódásig - A Bánk bán recepciójának egy fejezete
zontját így maga jelölte ki, ami egyenlő azzal, hogy maga határolta le (hiszen a probléma nem az, hogy a Bánk bánról mindent megírtak, hanem az, hogy azokról a kiindulópontokról, amelyekről „mindent” megírtak, már nem indíthatók el új kérdések). A lehatárolt horizont alatt viszont sok mindent szemrevételezett és szinte minden korábbi elemzést, kritikát, tagadást, értelmezést beépített, felhasznált vagy elvetett. Ezzel a recepciótechnikával nem éledhettek fel a reformkort megelőző tiltásokkal, első színpadra vitelekkel, félreértésekkel, áthangolódásokkal eltüntetett, tetszhalálba szorított rétegek. Viszont a szindrómákká kövesedett problémák homloktérbe állításával ösztönzést nyújtott az újragondolásokhoz. Finom, további kibontásra váró megfigyelések kerültek (Bánk belső küzdelmeiről, Melindához és Gertrudishoz való viszonyáról, az ötödik felvonásban kialakult helyzetéről) zárt-kialakult (átideologizált) kategóriák („nemzeti dráma”, „romantikus dráma”, „Bánk bán realizmusa”) szorításba. Bánk bán személyiségrajzában a teljességre való törekvés és kudarca, a magyarság- önszemlélet kérdései, a nyelvi töredékesség sajátosságainak drámát konstituáló szerepe, mindennek a mentalitásszíntéren való leképeződése nem merültek fel a szempontjaiban. Egy önismeretre alkalmatlan kultúra szintjéről indított - még oly figyelmes - kérdések nem kereshették az önismeret kifejeződéseit a drámában. Hiszen a kommentároknak nincs átfogó rendezőelve, miként a korszaknak. Ennek az űrnek a helyére lépnek a konstruált, ideologikus minősítő szempontok. Miközben a kommentárok olvashatóvá tették - a nagyvonalú hivatkozási apparátus, a gondos visszanyomozás jóvoltából - az egész megelőző kommentárhalmazt, egy konzervatív - tételes — szemlélet didaktizálta a végeredményt. Az önálló koncepciónak még a körvonalai sem sejlettek fel, és a sok részlet világossága ellenére az egészre kiterjedő új megvilágítások hiánya miatt összemosódott fontos és lényegtelen, értelmezett és értelmezetlen. A váltás korának kifejezője maradt innen még azon a „senkiföldjén”, amelybe a filológiai röneszanszát élő Bánk bán-recepció a nyolcvanas évek második felében lépett. (Ugyancsak a kommentár szakasz felvillanásai maradtak a nyolcvanas éveknek azok a Bánk bán-előadásai, amelyek — sikertől, bukástól függetlenül — a dráma egy-egy pontját ugyan újraértelmezték, ám a kialakult (megkövesedett) reprezentációkat nem tudták fölbontani. (Kaposvár 1984, rendező Mohácsi János, Szolnok 1986, rendező Ács János, Játékszín 1989, rendező Berényi Gábor.) VISSZA AZ EREDETIHEZ Mélyen világítja meg (más példákon) a problémakört Antigoné-tanulmányában George Steiner. Arról beszél, hogy a szövegkritikus sorról sorra haladva arra törekszik, hogy ne sugalmazzon önkényes megközelítéseket. De az elfogulatlan filológusi munka mégis - akaratlanul - durván fel is bontja a szöveget. „Mert a valódi, öntörvényű szöveg vagy műalkotás nem egyszerűen több, mint részeinek az összege - hogy ez miként lehetséges, az egyszerre üres közhely és mélységes rejtély. Az egész mű valamilyen kézzelfogható értelemben tagadja a saját alkotórészeit.” Érdemes ennek a gondolatsornak a folytatásául szánni azt a tényt, hogy a Bánk bán-recepció, mint az egész és a részek közötti homályból konstituált drámaköltészeti formát szinte érintetlenül hagyta Katona művét. Továbbá, hogy nyelvéről ugyan sok szó esett, de hogy ennek a nyelvnek milyen formateremtő jelentősége van, azt igazi mélységében csak Szerb Antal és Németh László vette észre, ám ők sem tekintették feladatuknak a további elemzést. Steiner föltesz egy másik alapvető kérdést is: milyen mértékben köszönhető az (adott) mű „személyes átélése annak a kommentárirodalomnak, melynek papírhalmazai elborítják az eredetit, s amely lehetővé teszi a számunkra, hogy egyáltalán hozzáférkőzzünk az eredetihez. Eljuthatunk-e ár ellen úszva a forrásig?” A Bánk bán-recepció és a dráma viszonyában ez az egyik legjelentősebb kérdés. Könyvem bevezetőjében azt 329
