Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - Sigmond István: Profi statiszták (novella)

Aztán felcsattant az ének, egy szólamban és zenekíséret nélkül, dallamából ítélve gregorián énekként lehetett felfogni. „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erő- telen.” A szakállas befejezte a mutatványt, valahogy mindenki visszavonult önmagába, csak Hatházi úr és a liftesnő maradt tevékeny továbbra is. Ez utóbbi a zaboláját cirógatta, Hatházi úr meg oldalra kinyújtott nyelvvel fogadta az arcán végigvonuló, némileg cseppfolyóssá vált áldást.

A beállott csendből tévedés volna arra következtetni, hogy valamiféle beletörődésben szunnyadtak a lelkek.- Édes istenem - szólalt meg Kabainé -, mit vétettem én? Egy ringyó mellett kell elvesznem?- Kire céloz, nagysád? - Csányiné felháborodott szopránja azt az érzetet keltette, hogy érintve érzi magát.- Mondtam nevet? Mondtam? - Kabainé visszavonult hadállásai mögé.- Ne ítéljetek és nem ítéltettek - szólalt meg a szakállas ezúttal prózában -, ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok, megbocsássatok, ti néktek is meg- bocsáttatik.- Jópofa ember maga, hallja?! - csattant fel Kabainé. - Hát elmondom, vegyék tudomásul, tudja meg mindenki, hogy mi az élet, milyen az életem.

Túlzás volna azt állítani, hogy Kabainé szavaitól megrendültek az utasok. Egyesek például oda sem figyeltek. Az eddig említetteken kívül még ketten tartózkodtak a liftben, egymással szemközt helyezkedtek el, nem szándékosan, de a tolongásban valahogy így alakult a helyzet. Az egyik fiú volt, a másik lány. Szorosan egymáshoz tapadtak, lábuk összefonódott, fejüket egymás vállára tették.- Valahonnan ismerem magát - mondta a fiú.- Valami jobbat nem tudott kitalálni? - így a lány.- Mondjam, vagy ne mondjam? - Kabainé idegeskedett.- Persze - mondta a liftesnő. - Alig várjuk.- A bili füle a lényeges - mondta Kabainé. - Ezt hallgassák meg. Ez a dráma. Egyszer találtam négy idegen hajszálat a lepedőn. Nem szóltam semmit, de azóta a lavórt úgy helyezem el, hogy a lekopott zománcfoltocska egy irányban legyen a bili fülével.- Atyaisten - mondta a liftesnő. - És mikor jön a dráma?- Most jön - sóhajtotta Kabainé. - Minden héten egyszer, rendszerint csütörtökön, de néha hétfőn is, amikor este megnéztem, a bili füle nem irányult a foltocskára. Tudják, mit jelent ez?- Ha tudtam volna, úgy teszem vissza - szólalt meg Csányiné bűnbánóan. - Mert én tele vagyok jóindulattal, emberséggel és lelki nagysággal.- Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura - szólott a szakállas -, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel.

Kabainé felvisított:- Lotyó van a fülkében! Lotyó van a fülkében!- Szentimentális kéjnó! - mondta Sóvári úr. - Valaki rúgjon bele.- Ne meijenek hozzám nyúlni! - ijedezett Csányiné. - Szólok a rendőrnek!- Mert ahol a dög, oda gyűlnek a keselyűk - szólott a szakállas.

295