Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Határ Győző: Életút 1.
szürke középszerűségén szégyenkezem, meg-megmered a szavam, s oly sok, szinte bejárhatatlan részlet jut eszembe, hogy legszívesebben Strindberg módjára regénysorozatot írnék meseanyagomból, mely úgy sarjadzik-osztódik s dobná ki magából oldalbugyrait, ahogy mmondom. Az ám, de mihelyst engem is odabilincsel, megszégyellem magam, hátrálok az agarakkal s azt nézem, hogy merre van a „toronyiránt”: rövidítem, s ezzel épp az az „íz, csín s tűz” marad le belőle, amit a költő hiányol a se-íze-se-bűze opuszkulumokban. KL Már látom, turpisság van a dolgokban s ez is egyike beterelőidnek, vén ravasz kelepceállító! Haha! Rászolgál, aki belecsábul. LorcsikámL. Hát most kenyéren és vízen tartsam az olvasót, ahol a regényesség terített asztalával fogadhatnám? Mert innen, történetünk egy oldalbenyílója megérdemelné, hogy stendhali tüze- tességgel körbejárjuk. Mert nemcsak Kaffka Péter és társai révén dolgoztam a Közmunkatanácsnak, hanem Borbíró (Bierbauer) Virgil révén is. Temperával „főzőrajzok” kikent-kifent tündér-homlokzatok, nagyméretű városfejlesztési madártávlatok készültek különleges méretű rajztáblámon; eleinte reklámgrafikus barátaimat, Konecsnit és a társát, Kiing Gyurkát kértem meg a belesegítésre (csekély díjazásért) a festékszóróval, ami akkor újdonságszámba ment; majd magam is vettem festékpisztolyt és ha kellett, vállaltam albérletbe olyat is: plakátot a grafikus-cimborának, akinek ilyen masinája nem volt. De Borbíró megbízatása évekre szóló volt s ebből a munkából, ha nem is baráti - meleg kartársi viszony fejlődött s továbbvittem irodája ügyeit akkor is, amikor behívócédulát kapott, vittem 1943-ig. A Közmunkatanács B. V.-t egy roppant térképkészlet előállításával bízta meg. Az elaborátum öt (vagy tán hat) készletből - s mindegyik 64, 70 x 100 cm-es térképlapból állt; mind az öt készlet Budapest épületállagát dolgozta fel más és más szempontból. Pl. (1) keletkezési év (2) állapota: bontásra érő; rozoga; ócska; kö- zépfinom; finom; elsőrangú (3) művészi értéke: műemlék; olyanszerű; kiváló; jellegtelen; harmadrangú; értéktelen (4) párkánymagasság: földszintes; két- három emeletes; öt-hat emeletes; etc. etc. És így tovább. A térképlapok elég nagyok voltak ahhoz, hogy ezen a léptéken az objektumokat különböző színekkel meg lehessen jelölni; a színezés alapján tájékozódni lehetett a főváros épületanyagában. Ha a Közmunkatanácsnak valamelyik kerületben kedve szottyant arra, hogy alkalmas helyen „sugárutat nyisson”, a vázlatokat azonos léptéken csak rá kellett helyeznie a megfelelő térképlapra és nyomban világossá vált, hogy az új sugárút nyitásánál földszintes viskókat vagy ötemeletes házakat, század eleji luxus-lakótömböket vagy alacsony, múlt századi, avultas bérkaszárnyákat kell-e lebontania. E feladatra B. Virgil eminensen alkalmas és eminensen alkalmatlan volt. Eminensen alkalmas, mert mint a híres-neves TÉR ÉS FORMA szerkesztője, havi folyóiratában ezer és egy jelét adta, hogy a városrendezés és a modernség érdeklődésének főiránya, az urbanizmus számos külföldi korifeusával tartja a szakmai kapcsolatot és a nyomornegyed-felszámolások, sugárút-nyitások lelkes híve (más lapra tartozik, hogy az akkoriban nagy dobra vert Madách-sugárút eredeti célja az ún. gettó felszámolása lett volna). És eminensen alkalmatlan, mert őt ugyan aranyba kell foglalni, olyan vajszívű ember, de. Rossznyelvek szerint rabbiátus természetű és ha haragja kirobban, legjobb, ha szalad mindenki, amerre lát. Én ugyan tanúja voltam B. Virgil néhány rossz pillanatának, de nehezen 270
