Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - Határ Győző: Életút 1.
mondjátok nékem nénik bácsikák házasulandók s szüzek itt, ha vannak mért is születnek a házatlan csigák s a költők ily haja HEJ HAJA HUJ! HAJA hajléktalannak? (HAJSZÁLHÍD, 318 old.) KL Árulnád már el, ki volt ez a patrícius-család, akinek a Stefánia-úti palotájába ilyen fifikásan befészkelted magad? Nem volt az fifíkás, mert az alkut becsületesen gondoltam és álltam is: árgus szemmel őriztem a házat és rengeteget voltam otthon, mert ki nem szeretett volna ilyen otthonban minél többet otthon lenni, mert otthonülő lettem és mert odakötött az otthonhoz az építész-kenyérkereset és a bontakozó hivatás - az irodalom. Hallottad hírét a darabont-kormánynak? Bizonyára harangoztak róla valamit, Lorcsikám: az 1906-os Fehérváry-kormányt nevezték darabont-kormánynak, mert felfüggesztette az alkotmányt és rendeleti úton kormányzott. Ennek a kormánynak volt az egyik minisztere Pais Ödön (Ödön volt-e, melyik volt a tárcája s hogy miniszter volt-e vagy csak államtitkár? Ha agyonütsz se). Annyi szent, hogy igen nagy potentát a maga korában és kegyelmes úr; az ő „dohányzóját” kaptam meg a Kegyelmes Asszony törvényrendelete jóvoltából és a micisapkás házmester, aki attól fogva mérnök - urazott meg a csitri lánya, a kis kacér, már oly tisztelettudóan vezetett fel az első emeletre, mintha a darabont-kormány parancsát hajtotta volna végre. Ha a földszinten a vesztibülbe beléptél, bízvást megriadhattál a fenyegető szelindektől, amely a lépcső előtti perzsán hasalt (időbe telt, amíg felfedezted, hogy a kutyaóriás terrakotta csupán: a Monarchia idején nagy divat volt s ilyen szobadíszekkel ijesztették el a besurranó tolvajt, aki a félhomályban valódinak vélhette a fenevadat); majd ha felnéztél, megilletődve vetted tudomásul, hogy az első emeleti födém magasságában mennyezetfestmény zárja le a teret. Ebben a fejedelmi lépcsőházban a kétkarú lépcsőt széles pihenő szakította meg, amelynek fóligérő, faltól falig terjedő beépített velencei tükrében hej be sokan megnézték magukat, mielőtt folytatták volna útjukat az Édes Bukás felé! Mint az a kis éjszakai pille is, aki meztelenkedéssel, lokálban kereste a kenyerét s elmenőben lefele jövet a lépcsőn, ahogy a tükörben meglátta magát, meg nem állta, hogy el ne kezdje a „számát”, ahogyan a táncparketten csinálja; vagy az a nálam tíz évvel idősebb vérem-szívója, gazdag-szép asszonyszeretőm, aki jövet mindannyiszor megtorpant a tükör előtt és mutatóujjával a tokabőrét cirókálva, meg-megállapította:- Öregszem. Lakonikusan, mint Larochefoucauld (l’enfer des femmes, c’est la vieillesse). Az első emeleten volt a kegyelmesék lakása: a bejárattal szemközt, üvegharmonika ajtó mögött a faburkolatos, 22-méteres ebédlőterem, mennyezete, zárterkélye, kandallója, olajfestményei - minden-de-minden: mesébe illő. A Kegyelmes Asszony hálójának hármasablakát párnázott tolófal zárta el éjszakára, hogy kívülrekessze a lármát: itt látott vendégül időről időre, ha meg akart tárgyalni valamit „majordomuszával” (ahogy tréfásan nevezett, a 261
