Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - Határ Győző: Életút 1.

kávéházban Szabó Dezső nem bitte el, nem éltem a Múzsák Szülőföldjén öt-bat hónapig. A hazudozás táltos nyergében éreztem magam, és fellépésem jutalma gyanánt csakhamar közelebb rukkoltam a terített asztalhoz, mint az a Szerencsei!, aki nem hisz a fülének, saját szavai hallatán: elfogadtam az uzsonnameghívást). A társalkodónő parancsszóra párnás széket tolt alám, a Kegyelmes Asszony meg, aki immár velem is rendelkezett, mentegetőzött:- Csak csipegetünk, olyan az az uzsonna, haboskávé, kedvesem, hány cukorral szereti meg ez a kis kürtösfánk, annak is csak az utója...

Boldogan hunyorogva szemléltem őket; s noha a gouvernante-ban a gyanú némi rezisztenciáját véltem felfedezni, mitől sem kellett tartanom, amíg kenyéradó gazdája, a Kegyelmes, így védőszárnyai alá vesz. Csipegettem-tor- koskodtam, ahogy a farkas teszi, ha nőstényoroszlán-társaságban iparkodik fékezni magát; s kétnyelvű virtuozitásom villáján mind közelebb hányva, magam tereltem arra a szót és kijöttem a farbával (aki Scapin, annak legyen furfangja is - azért Scapin:)- Ez az a cédula.- Nálunk, hogy kiadó lakrész? - nézegette hamisítványomat a Kegyelmes Asszony. Ki mondta? Ki tette lóvá? A házmester? Tőle kapta? A mi házmesterünktől? Biztos, hogy jó helyen járt, a 67-ben?- Hát bolond az a házmester? Mi jut eszébe? - kontrázott Franciska.

Ha rajta áll, annyi szent, hogy hiába járok és azzal a svábhegyi úttal

az ördögnek tartoztam. De nem úgy a Kegyelmes, aki hosszan elnéz és valamit latolgatva, azt mondja:- Tudod mit, Franciskám? Nem is tudom. Tán nem is olyan rossz gondolat. Mert látod, ezek jódolgukban hetekre nincsenek otthon, hol a szőlejükben, hol a Balatonon, a lányukkal; s olyankor a ház sötét, üres és őrizetlen.- Tudom. Hogy kit vehetnénk oda. Régóta gondolkozunk rajta - visszhangozza Franciska.- Látod, milyen jó volna, hogyha egy rendes fiatalember, de egy olyan, aki igazán rendes...!- C’est ce qu’il nous faut c’est des gens du bien! - sopánkodott a társalkodónő.- Mais bien sár - helyeselt a Kegyelmes és újfent lorgnon-végre vett. - Es-ce que vous, jeune hőmmé, es-ce que vous regardez vous-méme comme gens du bien? Hein?!- Mais bien sür, Madame, f le vous jure...! - lelkendeztem (röhögőkönnyeimet leplezve, amelyek a szemem sarkában már előtörőben voltak) - Mais bien sür!- Ha építész és műegyetemista, akkor maga, fiam, bizonyosan sokat rajzol. így van?- Örökké rajzolok!- Rajzol, tehát otthon van. Vigyáz a házra.- Árgus szemmel!- Akkor magának nagy szoba kell, bizonyosan van egy nagy rajztáblája...- Nagyon-nagy, Kegyelmes Asszonyom: négy méter - Jesszusom, négyméteres monstrum! Amivel mindent tönkretesz!...- Elhallgass, Franciska. Van is nekünk egy olyan szobánk, a férjem

259