Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - Határ Győző: Életút 1.

rajzoltam, rajongásomban kis híja eljakuláltam; s el is határoztam, hogy körüljárom és tiszteletemet teszem homlokzatainál is, de nem most - majd máskor. Majd; reggeli után. S ha nem ma - hát valamelyik reggeli után... És akkor történt velem ez a metamorfózis.

Igazi világrajövetelem első fázisa volt, szellemem „erőt kért”; de míg az anyák az „első fájásokról” (és respektive, a főtúszok az „első nyomorgatá- sokról”) beszélnek, a húshüvelyből kikövetkező szellem az örömök első tor- lásáról - a gyönyörűség első feláradásáról szólhat csupán. Másszóval... olyan hályog volt a szememen, amin keresztül láttam ugyan; de nem azt, amit kellett volna; és aki nézett: nem én voltam. Most azt láttam, amit látnom kellett; és én voltam a néző: ez már az én ráfókuszolásom, ez már az én látásom optikája volt KL És mit kellett látnod? És mi az, aminek a látványától megszabadultál? Alélekrengés első, kisebbik lökete rázökkentett arra a felismerésre, hogy eztán engem csak harmad, ötöd, huszonötöd sorban érdekel az építészet; elsősorban az ember érdekel. Ember- és emberség körülforgatása; fiziognó- miája; anatómiai szelvényei; idegi szervezése; mirigykiválasztása, hormonforgalma; szenvedélytörténete; évezredeinek bűnlajstroma, kergültsége a főistenség - az Orgé szerelmi járgányában; vergődése a lét kelepcéjében. A gótikus vízköpő ördögöcskéjében sem az építészeti formaelem érdekel, hanem az ember, ahogyan a kő dögében kiábrázolódik e lélekrengés második, nagyobb tektonikus lökése rátaszított amaz egyszakaszos filozófiai alaptétel gránitalapjára, hogy vessem meg szilárdul rajta lábomat; pedig több volt ez a tiszteletlenségnél, több a felségsértésnél, valósággal hübrisznek számíthatott - mert addigra már felfaltam Platont és tisztában lehettem vele, e szembefordulás Szókratésszel a boncok büntetőtörvénykönyve szerint mit érdemel KL És mi volt ez a „gránit-masszívum”, ahogyan nevezed - ez az egyszakaszos filozófiai alaptétel?

Szemben azzal, amelyen két évezredes szemléletünk alapul (hiszen ez tévesztette meg Ágostont meg Descartes-ot is) és amelynek alapkiindulása eleve hamis: szemben a GNOTI SZEAUTON, az ismerd-meg-tenmagad tételével, a helyesés egyesegyedül-lehetséges alaptétel ennek az ellentettje. Ismerd meg a körülötted valókat

ismerj meg mindent és mindeneket; mindenki mást; s magaddal ne is igen törődj; a jelenségvilágot; a bölcseleti káprázatok kristályalakzatait - amilyen az összes lehetséges sohavolt világok figmentumától a metafizika teleszkopikus képzelődéseiig minden

a valaha-élt lények billióit, amelyek hullahegyeikkel belesuvadtak az altalajba; mindig tudton-tudva, hogy az éppen-élők csupán törtrésze a tegnapok bioszféráinak, amelyek odahalnak

ne önmagad akard megismerni, önnönmagadat ismered. Önmagaddal rövidrezárva, közvetlen ismeret-viszonyban vagy, egyebet sem ismersz/ismer- hetsz, mint tennen magadat (mely ismeretből édeskevés az, amire következtethetsz ugyan; de ha valaki ezt az ismeretet, „ügyes” balfogással, primitív moralizálásra vagy vásári ájtat-prézsmitálásra használja, és „önmagáról”, a szó köznapi/emberi értelmében hamis elképzelései vannak - hát magára vessen). Pontosabban: az én a megismerés membránja, mely önmagától elsza249