Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 3-4. szám - HAJNÓCZY PÉTER EMLÉKEZETE - L. Dömény Katalin: Igazsága megszállottja - A Fűtő című Hajnóczy-novella ideo-logikus dimenziója

vagy alternatívája is kifejeződik. Az öngyilkossági megkísértettség után (benzines kanna) az őrületbe menekült ember tragikumaként.

Hajnóczy tragikumábrázolása — Kleistéhez hasonlóan - lélektanilag is igen meggyőző. Tartalmában viszont nagyon is különböző. A magyarországi Kohlhaas tragédiájának lényege e befejezés tanúsága szerint talán mégiscsak az, hogy a Kolhász által sugárzott egyetemes és áldozatos szeretet - ami igazságszenvedő hősében feltámadt - kifelé valamiképpen torz jelenség. És áldozata a reális valóság síkján hiábavalónak, sőt abszurdnak tűnik.

így Hajnóczy Kohlhaas-példázata - a lágy diktatúrák „kivilágított és bekeretezett” megjelenítésével azt közli velünk, hogy „kollektív” megváltás nincs, csak egyéni. Ha van egyáltalán. Ami pedig „az egy és oszthatatlan igazságot” - hőse rögeszméjét — illeti: az láthatatlan, ha esetleg van. Ehelyett az egyén számára csak a sajátja és ezen túl még a szeretettel való egyesítésének, igazsága és szeretete „oszthatatlanságának” a lehetősége adatott meg.

Az idegen és rideg világ fűtése - a szeretet útja - a Hajnóczyval rokon alkatú Kolhász Mihály végső érve: utópiája és/vagy rögeszméje. „Pogány Krisztus”-! attitűdjének az a megrendítő paradoxona, ami Kolhász egész életének: minden, ami benne igazi érték, a társadalom, „a többiek” számára láthatatlan és érdektelen marad.

228