Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HAJNÓCZY PÉTER EMLÉKEZETE - L. Dömény Katalin: Igazsága megszállottja - A Fűtő című Hajnóczy-novella ideo-logikus dimenziója
L. DÖMÉNY KATALIN Igazsága megszállottja (A FŰTŐ CÍMŰ HAJNÓCZY-NOVELLA JDEO-LOGIKUS” DIMENZIÓJA) JSosem vágják le olyanok fejét, akiknek nincs” (Voltaire Mészöly) Egy különös irodalmi és kultúrtörténeti jelenség fölfedezése ösztönzött az igazsága megszállottja Michael Kohlhaas-i archetípusának kutatására. A hetvenes években egymástól függetlenül - csaknem egyidőben, míg térben távol - négy jelentős irodalmi alkotás született Heinrich von Kleist: Michael Kohlhaas (1810) című elbeszélése nyomán. A New York-i E. L. Doctorow „áltörténeti” regénye, a nagy sikerű Ragtime-, az akkor még kelet-német állampolgárságú Christoph Hein ironikus parafrázisú elbeszélése, Az új (szerencsésebb) Kohlhaas rímmel; Sütő Andrásnak az erdélyi „hely, idő és körülmény” inspirálta parabolikus történelmi drámája, az Egy lócsiszár virágvasárnapja. És a magyarországi „pokoljáró”, Hajnóczy Péter ironikus-groteszk novellája, A fűtő. Kleist hősének 16. századbeli történeti modellje van, egy bizonyos Hans Kohlhase. Alkatilag azonban a szerzővel és a görög tragédiák mértékvesztő hőseivel is rokon. Rendkívüli tulajdonsága, hogy jogérzéke „aranymérleghez hasonló” és képtelen elviselni az igazságtalanságot. A jog-, illetve igazságérzet Michael Kohlhaas hübrisze. Jogsérelmek elszenvedésének hatására a „túlvitt erénye” fonákjára fordul: mértéktelen szenvedéllyé növekedvén, harmonikusnak hitt belső világát kizökkenti: „a jó állampolgár mintaképét” a lázadás, a törvénytipró, áldozatokat szedő bosszú útjára viszi. Tehát „átesik a ló túlsó oldalára”. (A jogsértés: a lovait elkobozták és tönkrenyúzták.) Amikor törvényes úton semmilyen módon sem tudja érvényesíteni igazát, úgy határoz, hogy maga lesz a saját ügyében törvényhozó, bíró és ítéletvégrehajtó. A latin mondás jegyében: Fiat iustitia, pereat mundus! (Győzzön az igazság, ha belepusztul is a világ!) Történik mindez egy tökéletlen berendezkedésű — a jogsértésekre egyeseknél szemet hunyó — államban. így hát történhet(ne) bármilyen „eddig-volt-és-van” társadalomban. És hányféle változatban! Ahogy Heinrich von Kleist romantikus élete-halála, úgy „megszállottá” váló hősének példája tragikus sorsával együtt „örök” tanulsággal szolgál. Nem is kevéssel. Petri György kleisti szerepversében (Egy öngyilkos naplója) például ekképp summázza: „...milyen menthetetlenül zúzódik szét a társadalom rideg keménységén a legnemesebb és legszilárdabb lélek is, ha erkölcsi és szellemi nagysága nem párosul az állapotok iránti kellő türelemmel.” Hajnóczyra és az ő Kolhász Mihályára is tökéletesen érvényesek Petri szavai. Akár úgy is mondhatjuk, hogy Hajnóczy Péter a német romantikus Kleistnek egy 20. század végi (kései műveit tekintve pedig ezredvégi) „magyar jakobinus” alkatú szellemi rokona. „... A fűtetlen rákoscsabai konyhában Kleistet és Martinovicsot olvashatott...” - a Jlalál kilovagolt Perzsiából” című regényében vall közvetlen személyességgel arról is, hogy mit jelent számára a Hajnóczy család jakobinus öröksége és mit a fiatalon, „kényes ízléssel olvasott”, később pedig a maga teremtette irodalom. Mind a morális, mind az esztétikai „örökség” menedéket is jelentett a számára: védelmet a tőle idegen, „fűtetlen” világban az elvtelen megalkuvásoktól és a lelki széthullástól. Ezért is lett az irodalom oly végletesen fontos. Hajnóczy szavával (a kései Dinamit című drámájából) 223
