Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 3-4. szám - HAJNÓCZY PÉTER EMLÉKEZETE - Hajnóczy Péter: Ló a keramiton (filmforgatókönyv)
Az egyik férfi előtt - arcát élesen és határozottan látjuk - lassítva, késleltetett ritmusban, feldől egy vörösborral teli pohár, a bor végigömlik az asztalon, és kövér, nehéz cseppekben az udvar keményre döngölt földjére csorog. Ismét a „valódi” helyiséget, az ordító kocsmahelyiséget látjuk. A három munkás közül most a második arcát látjuk, majd ismét - nincs hang! - átvált a kép. A kút, a kutya, az asztal, az asztalon a tálak, a borospoharak. Valaki csontot dob a kutyának, a fiatal állat mohó, nyers mozdulattal a csont után kap. Ettől a mozdulattól dől fel a pohár, ugyanaz előtt, aki előtt feldőlt az előbb is. A kép visszavált az eredeti helyszínre, feldörög a hang. A három férfi érthetetlen szavakkal, heves mozdulatokkal vitatkozik, amikor ismét nincs hang. A harmadik férfi arcát látjuk. A kút, a kutya, az asztal. Ahogy - az eseményt — a harmadik férfi látja. Az asztalon a tálak, a tiszta borral teli üvegek stb. Fiatal - kissé becsípett - lány egy hirtelen kézmozdulatától borul fel a pohár: lassan, késleltetett ritmusban. Az abroszon szétömlő bor, a kövér, a lassan földre csorgó olajos, mélytüzű, vörös borcseppek. Eredeti helyszín: a kocsma. Üvöltés, gajdolás stb., de mindez valahogy nem reális, valószínűtlen: mintha az álom, az eseményre való visszaemlékezés lenne a „valóság”. A három férfi érthetetlen szavakkal, eltorzult arccal vitatkozik, mintha tisztázni akarnának valami nagyon fontosat: hogyan is ömlött ki az a pohár bor valójában? Arcukon elszánt törekvés arra, hogy kiderítsék az igazságot. Ha ezt a borospohárügyet kiderítik, a többi kérdés is - mindegyik - megnyugtató és végleges választ kap. 5. kép A MELLEM! Presszó. A fiú előtt üveg sör, csodálkozva, ijedten és valami biztos, határozott sóvárgással nézi a nőket. A zenét hallgatja, a zongorista játékát. A szokásos presszóhétköznap, este 11 óra körül - cölöparcú kurvák, ajkuk sápadtvörös, meg-megránduló, ferde acélcipzár; szomorúak és kegyetlenek. Vízisiklóarcú pincérek veszik fel a rendeléseket, hozzák a feketét, gint, konyakot stb. Középkorú férfiak, akik a „mérsékelt nyomás” állapotába kerülvén többet nem isznak. Nem berúgni jöttek ide: a kényszerből lett szakértő szemével méregetik a nőket; megalázottan és keményen, akár egy lepattintott, szomorú gránit kődarab: végül is tudják, a pénzükért megkapják azt, amit megvásárolni kénytelenek. Szomorúak. 198
