Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Lászlóffy Csaba: Jelenetek egy aggastyán estéli óráiból (dráma)
rítőnő vagyok. Most tanítalak arra, hogyan kell kibabrálni a kakaskodó férfival. Hogyan kell tőrbe csalni... Kezdem. (Kihúzza magát; elváltoztatott hangon.) „Jó volna valami szórakozást is nyújtani a szerencsétlen állatnak, mielőtt gyötörni kezdi. Intézze úgy, hogy legalább egyszer kiüríthesse a zacskóját, hogy láthassa, mekkora buzgalommal igyekszik.” LÁNY Pfuj! ÖREG Fenét: fuj! Te most Carubina vagy. Giordano Brúnót megégették, a tudomány vértanúja lett. De ha élne, ma is vállalná a darabját, pláne Weimarban, a jómodorával tüntető, álszenteskedő szolganépség előtt. (Élvezettel folytatja.) Most te következel. Igyekezz utánam mondani: „Olyannak fogok mutatkozni, előtte, mint aki lángol a szerelemtől...” LÁNY Olyannak fogok mutatkozni előtte, mint aki lángol a (elpirulva) szerelemtől... ÖREG (bólint, hogy jól van) „Úgy fogom csókolni, mint a medve, össze- harapdálom az arcát, összeszorítom a fogammal az ajkát...” (Várja, hogy a lány ezt is elismételje.) Na, mi lesz? (A lány durcásan nemet int fejével.) Nem jegyezted jól meg? (A lány bólint, hogy: de igen!) Akkor hát?! LÁNY (színtelen hangon) Úgy fogom csókolni, mint a medve, össze... (Elhallgat.) ÖREG Kinek az arcát képzeled magad elé? (Csend.) Valakire gondolsz, nem?! (A lány igent int fejével.) A vőlegényedre. (A lány megint bólint.) Gondolj valaki másra... Tegyük fel, reám. Tehát: „...összeharapdálom az arcát...” LÁNY Összeszorítom a fogammal az ajkát... ÖREG (elismeréssel) Kiváló memóriád van. Látod, ebben az egyben én is fiatal vagyok. LÁNY Nem csupán ebben. ÖREG (ravaszkásan hunyorít; jólesett neki a hók) Figyelj! „...összeszorítom a fogammal az ajkát, úgy hogy kénytelen lesz üvölteni, élvezheti majd a komédiát!”... Ezt nyilván gúnyosan kell mondani. LÁNY Úgy hogy képtelen lesz üvölteni, élvezheti majd a komédiát! ÖREG (kurtán bólint) „Akkor pedig azt mondom: Szívem, életem, ne kiabálj, mert meghallanak minket. Bocsáss meg, szívem, ez csak azért van, mert túlságosan szeretlek!...” LÁNY (hekibátorodva) Akkor pedig azt mondom: Életem, ne kiabálj; mert meghallják. Bocsáss meg, szívem, ez csak azért van, mert túlságosan szeretlek! (Lesüti a szemét.) ÖREG Nagyszerű! (Hirtelen akar fól- állni, egyet jajdul, s köhögni kezd megint. A lány gyengéd mozdulattal fölsegíti.) ÖREG (huncut vigyorral) Most én következem: azaz Lúcia. (Elváltoztatott hangon.) „El is fogja hinni, mert azt hiszi, hogy hatott a varázslat.” Mire Carubina: „Annyira odavagyok, hogy lerágnám a csontjaidról a húst!” Mondod? LÁNY (nevetve, könnyedén) Annyira odavagyok, hogy lerágnám a... (kétértelmű mosollyal) a csontjaidról a húst!... (Más hangnemben még hozzáteszi.) Mi marad belőletek férfiak? ÖREG „Viperaszerelem” - jegyzi meg rá a kerítőnő elégedetten. Te pedig: „Ó, de ez még semmi. Majd ráveszem, hogy dugja át a számba a nyelvét; ezt azután olyan erősen fogom meg a fogammal, hogy nem fogja tudni visszahúzni...” Na, gyerünk! LÁNGY Egyelőre hallgatom. ÖREG „...hogy nem fogja tudni visszahúzni, amikor akarja, és nem is fogom elengedni addig, amíg három- szor-négyszer kínjában nem üvölt.” Mire Lúcia: „Ha, ha, ha.” LÁNY Ha, ha ha! ÖREG (a bosszúság leghalványabb árnyalatával) Ez nem a te szöveged! LÁNY Csak kacagtam. Azon, hogy ki fogja ezt engedélyezni Weimarban. Karl August herceg őfelsége már nem éL ÖREG (cinkos kacsintással) Pedig ő aztán szerette a malackodást, igaz?! LÁNY (komoly, ártatlan pofikával) Én 12
