Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Varga Imre: "Zárkózzon fel a nyugati kultúra hozzánk!" - Beszélgetés Beke Györggyel
Most elsősorban a román értelmiségben csalódtam. Már ’80-ban elmondtam Gyer- gyószárhegyen, a román-magyar írótalálkozón, hogy uraim, volt nekünk egy Mocsáry Lajosunk, aki a magyar parlamentben felszólalt a románok érdekében, egy ilyen gesztust várok Önöktől! Egy Mocsáry-gesztust, de ezt a gesztust sohase kaptuk meg. Nem kapta meg a magyarság. Mi az, amit mégiscsak megkaptunk, néha-néha, személyileg? Elmondom a negyedik „barangoló könyvemnek” a történetét. Ennek ilyen jellegű tanulságai is vannak. A könyvet Máramaros és Szatmár megyéről írtam, Boltívek teherbírása a címe, 1983- ban jelent meg. Megjelenése után fél évvel egy román szekuritátés tiszt, úgy hívják, hogy Gheorghe Rotárescu, kiadott egy román nyelvű brosúrát, a könyvem ellen. Elindult ellenem a hajsza. A Központi Bizottság indította el. Először megtiltották, hogy egyáltalán közöljenek. Ezt egy bizonyos idő után visszavonták, de parancs maradt, hogy rólam nem volt szabad Romániában semmi jót írni. Bírálni lehetett, dicsérni nem. 1984-től kezdve rólam egy jó sor a romániai irodalmi sajtóban nem jelenhetett meg. Visszavonták az irodalmi dijaimat. Az írószövetség díjra javasolt, a Központi Bizottság óvást emelt a díjazásom ellen. A zsűri tagjai tisztességes román írók, egyénileg kiálltak mellettem. Felhívtak, beszélgettünk, fel voltak háborodva, de ennyiben maradt. Soha nem kaptam meg azt a díjat. A következő évben Domokos Géza javasolta a bihari szociográfiámat, aminek az a címe: Itt egymásra találnak az emberek — egy prózai Ady-sor - a Központi Bizottság minden indok nélkül meggátolta a díjazásomat. Már a román írók sem álltak mellém. Amikor román kollégáim úgy érezték, hogy őket is sértés éri, mert döntésüket megvétózták, akkor háborogtak, néhány író: Augustin Doinas és Mircea Dinescu, mellettem szóltak. Ellenzéki íróknak számítottak. Az írószövetség akkori elnökénél interveniáltak. Eredménytelenül. De ’89 óta nincs egy olyan román író, aki ugyanúgy megértené a mi fájdalmunkat, mint ahogy Mocsáry megértette a románokét a múlt század végén. Valahol mindig felhangzik egy furcsa, disszonáns román hang, amelyik elveszi az ember szája ízét. Ezek a személyedet és műveidet ért támadások késztettek arra, hogy elinduljatok Romániából? Pontosan az történt, hogy nekem ’84-ben jelent meg az utolsó szociográfiai kötetem. Első volt a Szilágysági hepehupa, a második Alsó-Fehér megyéről szólt, Nyomjelző rokonság címmel, a harmadik Beszterce-Naszód megyéről a Búvópatakok, negyedik a Boltívek teherbírása, e körül robbant ki a vita, ötödik Ahol egmymásra találnak az emberek (Bihar), ez még megjelent, de a hatodik kötetet, amelyik a Bartók szülőföldjén nevet viselte, bemutatva hat nép életét, eleve elsinkófálták. Különféle kifogásokkal, hazugságokkal megakadályozták a megjelenését. A kiadó azt mondta, sajnálom, nem tudom tovább vállalni a sorozatot, úgysem engedik megjelenni. Ez volt a sorozatom sorsa. Ekkor megírtam infarktusom regényét, mivel 1983-ban a díj körüli hercehurca és egy regényemnek A Haynal-ház kapujának visszavonása, az ellene zúdult sajtó- kampány nyomán infarktus tepert le. Történetét megírtam regényben. Félszeg regény, szeretném újraalkotni, nem lehetett megírni teljes őszinteséggel. Öt kéziratomat semmisítették meg. Köztük olyat, amelyik teljesen készen volt a nyomdában. Betiltották azt a regényemet is, amelyik most a Zrínyinél megjelent, egy vallomást a szülőfalumról, bánsági könyvemet, a Népi Egységről szóló sajtótörténeti tanulmányomat. Beláttam, hogy nincs tovább. Ahogy betöltöttem a hatvanat, azonnal nyugdíjba küldtek, előzőleg is két éven át lényegében semmit sem közöltek tőlem. Bármit írtam, botrány lett belőle. A Hetet ugyanis meg akarták semmisíteni. 1983-ban leváltották a főszerkesztőt, Huszár Sándort és a helyettesét, Horváth Andort, aki most államtitkár Bukarestben, a harmadik személy én voltam, aki a halállistájukra került, de csak a két vezetőt küldték el, én nem voltam semmiféle vezető, ám rátették a nyerget, 146
