Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Kontra Ferenc: Volt egyszer egy mozi (kispróza)

Használt koton hevert a földön. A határon felsorakoztak az oroszok. NE MESÉLD EL A FILM VÉGÉT! Egyszerűen fellobbantak a harcok a két törzs között, mintha nem lett volna elég nekik a sok lovas tehénpásztor. Valamiért újra egymásnak rontottak. Valamiért nem pihenhettek a katonák. Akkor már mindenki tudta, hogy a tekercselő fiú melyik lánnyal ült a sarokba, az a hely csak neki járt. Úgy csinált mindent, ahogy a filmekben látta. Mi az, sietsz haza? Csináljunk háborút! VÉGE. A sánta mozis előkotorta a zsebéből a lakat kulcsát, és az utca felőli oldalon kinyitotta a vitrint, hogy leszedje a

CSELSZÖVÉS

plakátját, és a helyére a

SOHA

VISSZA NEM TÉRÉS FOLYÓJA

került, mellé pedig rajzszögekkel a többi képtelenetek a tutajról, a szőke énekesnőről, a mesterlövészről és a kisfiúról, akik semmit sem hittek el a folyóról, csak meglovagolták, megszelídítették, és közben észre sem vették, hogy egy másik országban vannak. És bámultak értetlenül kifelé az üvegkalitkából. Értük aligha fogják betömi. A szétszéledő közönség még egy pillantást vetett a jövő vasárnap esedékes filmplakátra. Elmordult felettük az ég, mintha tankok jöttek volna.

136