Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Kontra Ferenc: Volt egyszer egy mozi (kispróza)
KONTRA FERENC Volt egyszer egy mozi Minden itt volt egy helyen: az undor és a szerelem. Kint vihar kerekedett, poros eső, a dörgés tompán belehuhogott a préri mesterkélt egébe, mint valami halványkék természeti paradoxon, és a megázás lehetőségétől döbbent nézők odaképzelték a villámokat is az indiánok kezébe, mert ebben az agyonkarcolt szélesvásznú kanyonban könnyen támadtak lándzsás viharok, és a változékony rézbőrűek fittyet hánytak az időjárásra, ellenségeik állig begombolt, kalapos viseletére. Lent fáradt olajban úsztak a széksorok, innen nézve mindenki hős lett a vásznon. Egy későn érkező néző sziluettje bukdácsolt végig a horizonton. Koszolódott a ruhák alja a fekete olajtól, és a lélegzetvisszafogott csendben egy kisfiú elkiáltotta magát: ott a néninek a combja. Beleveszett a hahotába a westeménekesnő szőke hangja. A széksorok ráálltak lassan a cselekmény indiánostul hömpölygő folyamára, és mielőtt bekövetkezett volna a harmónia, elszakadt a film, felharsantak a füttyök, izgatottan nyikorogtak a székek, csak a villanyoltás hozott ismét sistergő csendet. Elindult a gép, enyhén kelepelve, mintha előbb meg akarná emészteni, ami a gyomrába került, hogy aztán új lélegzetvétellel okádja a fényt, a mozgó sugárnyalábban porszemek kergették egymást, EBBEN A MOZIBAN NEM IS TÖRTÉNT SEMMI. Hintázott a fejek fölött a sugár, attól függően, hogy sötétben vagy világosban játszódó jelenetek peregtek a vásznon. Néhány perc múlva egyre több XXXXXXXXXX szaladt a képre, jelezve a közelgő tekercscserét, és a film kifutott a gépből, nagy fehér semmit feszítve a vászonra. Felpillogtak a teremben a negyvenes égők, és az áporodott félhomályban a közönség kibotorkált az udvarra, gyanúsan kémlelve az eget a vörös cserepek fölött: rázendít-e újra esőisten a nyilaival. A cigarettányi szünet alatt lepergett két kislemez. A film odabent hosszú, el-nyúj-tott lép-tek-kel haladta meg a képzeletet, terelte el a figyelmet a tankokról, melyen valahol északabbra átléptek egy országhatárt. Baszkodnak a gyerekek, megint nem férnek a bőrükbe, mondta valaki a sorban, lisztért, cukorért vártak a bolt előtt, és a tranzisztoros rádió csak felerősítette semmitmondásával a rémhíreket. Ta-ta-ta-ta-ta-tankon jön a rend, valami készülődik a vászon mögött. Volt akinek kockacukor sem jutott, és félve ment haza, hogy az oroszok háborút hoznak, közben a filmhíradóban terpeszkedett a győzelem. Orvul lopakodnak a fák alatt, aztán váratlanul röppen egy nyílvessző, óbégatva ügetnek elő a rézbőrűek, ebben a filmban ők győznek, mert ez egy ilyen 133
