Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Tábori Ottó: A bohóc, Schrammel Imre szobra, Az agyagszobrász, A hallgatás, Lábnyomokon, A költőnek könnyű (versek)
TÁBORI OTTÓ A bohóc Vajon mi lapul a smink alatt, s felett, mi a Chaplin-cipő csoszogásban, ahol csiriz és suszter-világ van, s mosollyá szabadult képzelet-keret, ahonnét ki-be járnak az emberek, nyomort, s pénzt felejtő láthatárban, hol nincs kulcs a kiherélt zárban, csak meglilult félrészeg fellegek. A bohóc táncol, dalol és nevet, magába bolondítja a nézőteret, ki szívén hord szelíd elefántot, gyerekes öregarcot, kit vágyott, kacagtat akkor is, ha nem akar, neki már a porond a ravatal. Schrammel Imre szobra Aphrodité Peplosa tündöklő gyöngymáz-tollazat, két karja szivárvány-ölelésű ég-veret, teste tenger-szenvedélyű hullámzás, szelek formái alatt. Ő a virág, a fa, s a virradat madárdala, szerelem-kötésű szobor a szíven, ha édes ívelésű nap-szeme ledob márványló sugarat... S lobogva a lélekbe vetíti, titokban egymás mellé penderíti azt is aki akarja, azt is, aki nem. Hatalma örök, megtámadhatatlan, villámló kéztől felavatottan ő a fény-istennő, a vágy, a szerelem.
