Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 2. szám - Porogi András: Szerelmi történet (Istennel, sátánnal, tejjel) (novella)

Most éppen nem volt otthon, így megkaptad a papucsát is. Ági, miután leültetett a nappaliban, egy pillanat türelmet kért, amíg fólöltözik.

És akkor persze - hogy az olvasó se unatkozzék, amíg egyik hősünk távol van - megkérdezted magadtól, hogy voltaképpen milyen szándékok vezéreltek ide. Mit is akarsz te tőle? Minek kellene történnie, amire azt mondhatnád: jó? De ami aggasztóbb volt, az ellenkezője sem bizonyult el- gondolbatónak. (Legfeljebb meghalok.) Ha tulajdoníthatunk tanulságot ennek a történetnek - és mi sem tarthat ettől vissza - úgy az éppen itt kereshető. Mert ami mégis megtörtént ezen a meleg délelőttön, az olyannyira váratlan volt, hogy egyben minősíthetetlen is. Már-már azt írnám, éppúgy a múlt idő avatta lehetővé, amiként a remekműveket vagy méginkább a csodákat - de ez a hasonlat mégiscsak illetlen túlzás, hiszen ami valójában lezajlott, az az elfogulatlan szemlélő számára alig volt több a semminél.

— Tetszik a lakás — hízelegtél, amikor Ági visszatért, immáron farmer- nadrágban és ingben -, szép modem. Megmutatja, ígérte, mihelyt Danika fólébred, sőt, magát Danikát is megmutatja, de most inkább ne zavarjátok, olyan nehezen aludt el, valahogyan nagyon nyűgös ma; és ezért kér, hogy beszéljetek halkabban, ha lehet. Aztán udvariasan felőled kérdezősködött: hogyan megy a sorod, van-e családod (Igazáán? Naháátü), és írogatsz-e még; de te a kérdéseit céltudatosan visszahárítottad rá, csak hogy ellenfényükben jobban megnézhesd magadnak ezt az új Ágnest.

O pedig beszámolt egész kiegyensúlyozott életéről, boldog házasságáról, Péter munkájáról és üzleti sikereiről, idézte találó megjegyzéseit lakásuk egy-egy nevezetesebb bútordarabjával vagy a társadalom berendezkedésével kapcsolatban. Megtudhattad, milyen időtöltéseik vannak, és elmélyedhettél ezek technikai részleteiben; megismerhetted barátaikat; értesülhettél életel- veikrők, és főképp: kíméletlenül részletes képet kaptál arról az egészséges életmódról, amelyet kapcsolatuk óta mindketten követnek. Sose hallottad még ennyit beszélni, ha az egykori szüneteket és kísérgetéseket összeadtad, egész szerelmetek alatt nem jött belőle ennyi szó. Ez a bizalmas bőbeszédűség zavarba hozott, mintha összekevert volna valakivel. És ahogy mindezt mosolyogva előadta - kellemetlenül favorizálva az igék többes szám első sze- mélyű alakját - az a nyugtalanító benyomásod támadt, hogy mindaz, amit mond, verbális vetülete a szoba egész berendezésének: mindenütt fény és tisztaság, sehol egy fölösleges kacat vagy felület, amin megülhetne a por. Hogy a mennyországhoz vagy egy tisztítószerreklámhoz hasonlított-e inkább, ki tudja? De mégiscsak volt benne egy felesleges piszok: te voltál az. Ráadásul, az igazat megvallva, még a feneked is viszketni kezdett, fészkelődtél hát kicsit.

Utólag szégyellted, ami ezután következett: a számonkérő hangot és az oktalan vádakat, amivel illetted. Cinikus kacajok közepette vetetted a szemére régmúlt viselkedését egy kalap alá véve őt a képmutató hívők gyülekezetével (pedig sose hordott kalapot, és képeket is te mutattál), kijelentetted, hogy egykori csókja nem volt más, mint káromkodás, érezted te ezt; és hogy egész akkori erényességével lebecsülte az istenét, ami általában jellemző a vallásos emberekre; megróttad, hogy miért nincs kereszt a falon (az előszobában volt); végül pedig kérdőre vontad: rendszeresen részt vesz-e vasár- és ünnepnapokon - természetesen Péter és Danika kíséretében - a római katolikus szertartás szerinti szentmise-áldozatokon.

126