Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 2. szám - Határ Győző: Életút 1.
nyúztam és olvadozott, ha valamelyik hegedűverseny lassú tételében az ő avittas operaáriáihoz hasonló dallamra bukkant. Az ő kánonjában az állt, hogy neki hegedülök lehetőleg neki tetsző ódon muzsikát; olyan, hogy magamnak gyakorolok - olyan nincs. A zene szerelmében összeforrtunk és ez volt sírig tartó cinkosságunk; a nyelv, amelyen összekacsintottunk, amelyen egy szóból megértettük egymást. Valamikor a harmincas évek derekán történhetett. Nagyapámat szélütés érte, fél oldala és nyelve megbénult. Szél- hűdött oldalát a másik kezével emelte, ha bírta, ha nem, elfúló, artikulálatlan hangon segítségért gurgulázott. Még két évig élt, ott, azon a díványon elheverve minden rápillantásért, minden vele töltött percért hálás volt, szeme kutyapislogással könnybe lábadt és röstellkedve elfordult volna, de nem tudott. De abban a sürgésforgásban kinek van ideje, hogy megálljon mellette, leüljön a díványa szélére? Engem szeretett volna mindig, a többiek nem értették: én voltam, aki érti nyelvét, a mi cinkos nyelvünket, ami még megmaradt neki: a zene nyelvét. Igaz, hogy a zene „szájával”, közvetlenül a világban munkáló Akarat szólalkozik, ahogyan Schopenhauer tanítja? Vagy amit az ő szájából a raktárszoba félhomályán hallottam, az életakarat ágaskodása volt? Vagy a léttől búcsúzó panaszdala, magasiratás és magakiének - lése, amint a melódia el- s kisiklik a béna nyelv mellett? Ha tehette volna, egész napra ottfog: hihetetlen erővel, eleven karját nyakam köré fonva, levon magához, fülemet a szájához egészen közel; és így „magyarázta, részletezte és ecsetelte” a zene nyelvén a hűdéses nyomor, a kiszolgáltatottság, a féloldali bénaság szerencsétlenségét - olyan melodikával és olyan átvezetésekkel- hangnemváltásokkal, amelyekben mintha Muszorgszkij dallamvilágára ismertem volna; s ez a kísértetzene máig fülemben van. Nem egy ilyen szlávos „sirámát” átmentettem valamelyik akkori kompozíciómba, mint ezt a furcsaságot is, megpróbálom összeszedni A moduláló hangzatokat hozzáképzelheted. Akármi legyek, ha ez nem Rimszkij-Korszakov Antar-szimfóniájának a dallamvilága. KL Hogy voltál a nyelvekkel? Vetted hasznát Édesapád könyvtárának? Sehogy. Nem vettem. Nem tudtam németül. Magyarul is, milyen soká és milyen nehezen! A természetemben van s tán már céloztam rá. Ha valami megtetszik, sohasem veszem meg elsőre: hanem eloldalgok, tétovázom - és 107
