Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Tüskés Tibor: Fülep és Weöres (tanulmány)

a magány, a száműzetés szigete volt a Zengő alji, baranyai település, másfelől innét is kapcsolatban maradt az ország szellemi életével, műhelyeivel, rajta tartotta szemét a körülvevő valóság problémáin. Babitsosai, Németh Lászlóval, Kner Imrével és másokkal levelezett, fölkavaró cikkeket írt az egyke-kérdésről, részt vett a Nyugat Pusztulás-vitájában, vendégül látta Illyést, Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Kodolányit, Gyergyait, bekapcsolódott a Válasz megindításába, folyóiratokban publikált. A Pozsonyból Pécsre települt Erzsébet Tudományegyetem filozófiaprofesszora, régi barátja, Halasy-Nagy József kezdeményezésére magántanári képesítést szerez, s 1933-tól előbb a filozófiai, majd az olasz tanszéken hirdet művészettörténeti, művészetfilozófiai tárgyú, valamint az olasz nyelv és irodalom köréből előadásokat. Figyeli a megye és a város életét, véleménye van környezete minden fontosabb eseményéről, némi fenntartással részt vesz a helyét kereső, új alapokon újjászerveződő város szellemi életében. Az 1931-ben megalakult Janus Pannonius Társaság választmányi tagja, a társaság felolvasó ülésén, valamint a pécsi műbarátok egyesületében előadást tart, a társaság regénypályázatára beküldött kéziratokról bírálatot mond, a Párizsból hazatelepült festőművész, Martyn Ferenc művészetét ismeri és becsüli. Várkonyi életéről és környezetéről látogatói közül többen is - például Illyés és Kodolányi - hiteles képet festettek, egyetemi működését tanítványai közül a legelevenebben Takáts Gyula örökítette meg visszaemlékezéseiben. Fülep Zengővárkonyból hetente járt be (néha gyalog) Pécsre, hogy előadásait megtartsa. A kis létszámú egyetemen a teremben néha alig ültek annyian, hogy hallgatóit többes számban szólíthatta meg. Takáts a „lát tat ás tudósának” nevezi Fülepet, s Martyn Ferenc is egyéniségének ezt a vonását, tanítói elhivatottságát, ismereteket átadni akaró hajlamát emeli ki: „oktató, nevelő természet volt”.

Weöres 1933 őszén iratkozott a pécsi egyetemre. Eredetileg joghallgatónak jelentkezett, majd 1935 őszén földrajz szakos bölcsésznek iratkozik át, végül 1939-ben filozófiai doktorátust szerez. A hat év alatt a lehető legkülönbözőbb helyen lakik Pécsen, az egyetemet kisebb-nagyobb megszakításokkal végzi, hol az utazások (1935: Norvégia, 1936: Bulgária és Törökország, 1937: Távol-Kelet), hol a különféle betegségek miatt szakítja meg tanulmányait és pécsi tartózkodását. A nyarakat többnyire Csöngén tölti. Pécsen egyetemi társai között számos eszmetársra lel, itt barátkozik össze Takáts Gyulával és Tatay Sándorral, itt ismerkedik meg Várkonyi Nándorral és Lovász Pállal, itt kerül kapcsolatba Csorba Győzővel és Martyn Ferenccel. Pécsen jelenik meg első öt önálló munkája (három verseskötet, a doktori disszertáció, valamint különnyomatban a Theomachia című drámai költemény), tagja a Janus Pannonius Társaságnak, részt vesz az 1941-ben induló Sorsunk folyóirat munkájában. Professzorai közül minden bizonnyal Halasy-Nagy József és Fülep Lajos van rá a legnagyobb hatással. Halasy-Nagy tanácsára fog A vers születése című doktori értekezése megírásába. A dolgozatot ezekkel a sorokkal fejezi be: „Végezetül hálás köszönetét mondok professzoromnak, dr. Halasy-Nagy József egyetemi ny. r. tanár úrnak, hogy a vers-keletkezés vizsgálatára, e szokatlan és majdnem járatlan tárgykörre figyelmeztetett és doktori értekezés témájául utalta ki számomra. Szíves tanácsainak köszönhetem, hogy ezen a terra incognitán talán valamelyest tájékozódni tudtam”. S ugyanerre utal a professzor bírálata, amellyel a dolgozatot a szóbeli szigorlat alapjául elfogadni ajánlja: „Ennek a disszertációnak története van. Weöres Sándor a mai líránk egyik legnagyobb reménysége, s ezért hitem szerint minden támogatást megérdemel. Sokszor próbálkoztam vele egyes esztétikai témákkal... S így született meg ennek a disszertációnak az eszméje... gondoltam: Weöres faggassa ki önmagát, hogyan születik nála a lírai vers...” A dolgozat részben (második felében) szubjektív műhelyvallomás, részben (első felében) az alkotásról, a művészi munkáról, a műfajokról, a költői alkatról, az ihletről, az élményről, a megformálásról szóló általános esztétikai, alkotáslélektani ismeretek összefoglalása, egyéni interpretálása. E rész kidolgozásában — ha név szerint nem hivatkozik is rá — minden bizonnyal azokra az ismeretekre támaszkodott, amelyekhez Fülep Lajos előadásainak hallgatásakor jutott. Fülep az egyetemi tanrend szerint - többek között 1075