Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Káldi János: A nyár koszorújára, Amíg látlak, XX. századi karc, Lázban, fájdalomban (versek)
KÁLDIJÁNOS A nyár koszorújára Elzengnek a nyár trombitái. A zászló, pántlika, ím, oda. Fakuló, kis leveleivel búcsút int a ringy-rongy laboda. A fenyves, figyeld, csönd-fódött már. A kilátó fáradt, hallgató. Most hamvad el kéken odalent a vígság hona, a tó, a tó. Ez volt hát a lángok évszaka, a lenge látszatra vége-nincs. Úszik-száll egy felleg sehova, szomorkás, tétova, röpke tincs. Emlék lehet, csoda, üzenet. Az utolsó káprázat talán. Megszakad a Mindenség szíve. Vér folyik az Isten homlokán. 1044
/
