Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - KARÁCSONYI FENYŐGALLY 1993. - Ágh István: Eljárulás István királyhoz (oratórium)
bűz, pokolfüst mindent elfód, sűrűi selymes ágya fölött. 6. FIÚ: Mellyét miként nyomja szikla, lélegzetét kiszorítja, zihál, fullad, szívná vissza. 7. FIÚ: Ór nem hallja, de az égben napot támaszt Isten éjjel, Fényfia jő, szól ekképpen: FÉNYFIA: Békét, Krisztus választottja! múljon immár parancsomra rossz álmod s mi szíved nyomja. Kegyetlen szigorú voltál övéiddel, félig pogány a pogányra, hívő s barbár. Hogy tudnád hasadt lélekkel tenni, amit Krisztus rendel? véghezvinni nem neked kell! Kezed embervértől szennyes, fiad leszen ama gyermek, kit az Úr arra teremt meg. ÖRDÖGÖK: Düb, düb, düb, düb... ANGYALOK: É, á, ű, ó... LÁNYKAR: Kőből rakott vár az éjjel, magzat moccan anyaméhben, Sarolt moccanatlan, mélyen... 1. LÁNY: Csönd, mintha szél sose fújna Esztergomban, nyugalom van, benn az ágyban, künn a lombban. 2. LÁNY: Csöpp szív felel a nagyobbra, ökörszem az elült sasra, egyik másikát ringatja. 3. LÁNY: Zabolátlan mén is állva horgasztja fejét jászlára, hátán holdfény, angyal szárnya. 4. LÁNY: Erdőelve felől csillag süt Saroltra, de ha virrad, eltűnik az aranybillog. KAR: Mint ama temperamentum, aki előtt semmi regnum, gát, regulás szakramentum. 1. FIÚ: Lovat szőrén ülni, bársony irhán feszülni fékszáron, valóság volt, ami álom. 1. LÁNY: S leszen álmából valóság, kebelére futórózsák szemérmetes szirmuk szórják. 2. LÁNY: Mert szép ifjú áll mellette levita ó-öltözetben, 1032
