Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Kende Péter: '56 világjelensége

kapcsolatban alá, hogy a figyelem nagyon erősen ráterelődött a budapesti munkástanácsoknak a létezésére, amelyről tudjuk, hogy mekkora szerepet játszottak a törvényes kormánynak az eltávolítása után. Mert hiszen a forradalmi legalitásnak szinte egyedüli letéteményeseként maradtak a porondon. A forradalom 20. évfordulóján, a Párizsban megtartott tudományos konferencián érdekes vita alakult ki arról, hogy vajon a magyar munkástanácsok az 1917. évi szovjetek szerepére törtek-e?

A budapesti központi munkástanács dokumentumaiból idézve a kitűnő Claud Lefose egyike a francia baloldali gondolkodás nagyjainak kimutatta, hogy a magyar munkástanácsoknak nem volt szándékuk, egyáltalában nem volt szándékuk minden hatalmat magukhoz ragadni, hanem ellenkezőleg, a hatalmi szférák, a gazdaság, a politika demokratikus szétválasztására törekedtek. így vonták le Claud Lefore szerint a szovjet hatalom totalitárius veszélyének tanulságát. A magyar ipari munkás 1956 őszi magatartása - amelyet azután az 1968. évi csehszlovákiai események és a későbbi lengyel munkásmozgalmak is alátámasztottak - a baloldal szemében döntő bizonyítékai lettek annak, hogy szemfényvesztés a szovjet hatalom esetében szocializmusról vagy annak védelméről beszélni. Hadd váltsak most egészen radikálisan témát és beszéljek arról, hogy milyen volt és milyen lett Magyarország híre a világban 1956 következtében. 1956 előtt Magyarország neve Nyugat-Európában óhatatlanul a német háborús szövetség képzetét idézte fel. Forgalomban volt még egy-két ártatlanabb, ámbár nem túlságosan hízelgő klisé is: csikós, puszta, tokaji, k. und k., monarchia, frankhamisítás. Bartók világhíre éppen csak indulóban volt, igazán hízelgő képet a magyarsággal kapcsolatban csak a sportélet teremtett s ezen belül is legendás a Puskás-Kocsis-féle futballcsapat, amelyet idősebb emberek még ma is csillogó szemmel emlegetnek világszerte. Mármost 1956 októberében Budapest - tegyük idézőjelbe - világfogalommá lépett elő. Otthon élő magyarok nem is tudják, hogy a Lajtától s különösen a Rajnától nyugatra Budapest nem annyira földrajzi mint inkább történeti fogalommá vált. Olyan csengése lett mint néhány más mágikus történelmi elnevezésnek, mondjuk mint Thermo- pülének, Waterloonak vagy ilyesminek. Ha a francia vagy olasz képviselőházban egy kommunista szónok túlságosan elragadtatta magát szoyjetbarát- ságban, egy Budapest kiáltás a helyére tette. Budapest! Csak ez a szó: Budapest, jelképpé vált, a kíméletlen külhatalom és a mindenre elszánt hősiesség jelképévé.

Képzeljük el, hogy abban a bizonyos legendás párviadalban Góliát maradt fölül, de attól kezdve valahányszor öntelt mosollyal végigcipeli hústömegét a piacon, a tömegből innen is onnan is valaki azt kiáltja neki: Dávid, Dávid. Valahogyan így lett a világ Budapesttel. Tehát ha szabad a történelemmel kapcsolatban a metafizikai síkról beszélni, akkor nem egészen túlzás a magyar forradalomban magyar szempontból megváltási aktust látni. 1956 levette a Magyarságról a Hitler utolsó csatlósa bélyegét, s ismét beiktatta őt a példamutató, sőt úttörő nemzetek közé. Ha Magyarországnak ’56 után lett volna külföldre szakadt új Kossuthja, azt a nyugati világ ugyanolyan tomboló lelkesedéssel fogadja mint egy évszázaddal korábban Kossuthot a fiatal északamerikai köztársaság. A külföldön élő magyarok, s különösen az ’56-os ki- vándorlási hullámhoz tartozók tapasztalatból tudják, hogy nemzetük dicső1006