Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Kende Péter: '56 világjelensége
nehézséggel hívtak életre az ötvenes években, és amelynek Togliatti mellett az ismert szocialista vezér Nanni volt az egyik vezéralakja, 1956-ban szűnt meg véglegesen létezni. Több mint egy évtized kellett ahhoz, hogy a nyugateurópai kommunista pártok valahogyan kitörjenek abból a karanténból, amelybe az ’56-os események szorították őket. Alá szeretném húzni, hogy ez az elszigetelődés nemcsak erkölcsi, hanem politikai is volt. 1956 leckéjét mérsékelt baloldali erők - elsősorban a szociáldemokráciára gondolok - gyakorlatilag úgy vonták le, hogy minden kapcsolatot megszakítottak a kommunistákkal. Pedig az utóbbiaknak létkérdés volt az úgynevezett baloldali egységfront, vagy legalábbis egy látszólagos dialógus fenntartása a szocialista pártokkal. 1956 következtében nemcsak a mérsékelt szocialisták fordítottak nekik hátat, hanem még a társutasok is faképnél hagyták őket. így pl. a már említett Nanni-féle olasz szocialista párt minden köteléket elvágott a kommunistákkal, a francia kriptokommunista úgynevezett haladók politikai csoportja pedig egyszerűen megszűnt. Ezekkel a példákkal azt szeretném igazolni, hogy a magyar forradalom milyen óriási hatást tett abban a közvéleményben, amely eleve a legközelebb állt a Szovjetunióhoz, és amelyben a legnagyobb hatása volt a szovjet birodalmi propagandának. Ha szabad egy kis kitérést tennem - inkább csak a dolog pikareszk volta iránt - hadd szóljak néhány szót egy politikai csoportról, amely itt Magyar- országon úgyszólván teljesen ismeretlen, de a korabeli Nyugat-Európában nem volt teljesen ismeretlen trockista, ha ugyan erre a névre még egyáltalán emlékszünk. Az itt ülő igen tisztelt hallgatókat talán megfogja lepni az alábbi információ, amely azonban így igaz. Ennek a szélsőbaloldali csoportnak a számára 1956, hosszú letargia után, az újjászületés kezdete volt. A trockisták ugyanis a 30-as évek vége óta váltig hangoztatták, hogy a szovjetrendszer a szocialista forradalom elárulása és évről évre várták, hogy mint ezt a mester Trockij megjósolta volt, a szovjet rendszer bitorlói ellen egy napon majd fellázad a munkásosztály. Olyan okokból, amelyekre most nem tudok kitérni. A trockisták mindenütt csak nevetség tárgyai voltak, és íme 1956-ban bekövetkezett a csoda. Előbb Lengyelországban a Pozdami felkelés, majd országos méretben a magyar október meghozta a jóslat várva várt beteljesülését. Az eseménynek voltak persze olyan nemzetközi vonatkozásai is, melyek ezen a jóslaton messze túlmutattak, de ez a trockistákat nem zavarta. A csodavárásnak elég volt az, hogy valahol a Föld egy pontján a munkásosztály úgy lépett föl az államot bitorló kommunisták ellen — de nem kommunistáknak, hanem bürokratáknak nevezték őket -, mert hiszen ők voltak a kommunisták és nem a sztálini kommunisták. Tehát úgy léptek fői a bürokraták ellen, ahogy ezt Trockij elmélete is előre meghirdette. A trockisták szemében - erre tanú vagyok - Magyarország ettől kezdve szent ország lett. És a magyar forradalom példájával ez a kis csoport újult erővel vette fel a harcot a bürokrata árulás ellen mindenütt. Na most, ettől a furcsa mellékvonatkozástól visszatérünk a dolognak a fő vonalához, akkor hadd mondjam meg, hogy 1956 új fejezetet nyitott a baloldali eszmerendszerek fejlődésében, és ez nagyon fontos dolog, mert nem tudom, hogy a jelenlévőknek mennyire van fogalmuk arról, hogy Európa és bizonyos fokig még Amrika intellektuális életére is több mint egy fél évszázadon keresztül a baloldali eszmerendszerek nyomták rá a bélyegüket. Úgyhogy nem érdektelen tanulmányozni ’56-nak 1004
