Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Szilassy Sándor: Forradalmi Magyarország
alapján. A katonai cenzúrát egy nappal korábban megszüntették, így a Tanács prok- lamációját minden nehézség nélkül közölhette a sajtó. A széles körű változásokat ígérő program első pontja a „korrupt parlamenti és kormányzati rendszer” eltörlését, katonai, diplomáciai és gazdasági függetlenséget és azonnali fegyverszünetet vagy békét követelt. Az ötödik a nemzetiségi probléma megoldását célozta és önrendelkezést helyezett kilátásba az ország nem magyar anyanyelvű népei számára, remélve hogy ez nem veszélyezteti Magyarország területi integritását. Megígérte a Tanács, hogy az országot egyenlő jogú népek testvéri szövetségévé változtatja át. Október 30-án délután a legtöbb budapesti kaszárnyát és más katonai létesítményt lázadó katonák foglaltak el. 31-én reggel a telefon csengett az Astoria Hotelban, Károlyi főhadiszállásán. Gróf Hadik dezignált miniszterelnök kívánt találkozni Károlyival. Együttesen keresték fel a főherceget, akivel közölte Hadik, hogy visszaadja a kormányalakítási megbízást. József azonnal kinevezte Károly király nevében Károlyi Mihályt minis zterelnöknek. Egy nappal később, október 31-én Revertera gróf, Andrássy külügyminiszter megbízottja jelentette Svájcból a Monarchia berni követsége útján, hogy de Münnynck professzor, Clemenceau francia miniszterelnök és a szép nevű Foch marsall megbízottja Freiburgban várakozott egy osztrák vagy magyar diplomatára, aki fel van hatalmazva a következő békeprogram megbeszélésére: 1. A maximális területi veszteségek meghatározása, amit Ausztira-Magyarország el tud viselni összeomlás nélkül. 2. A Monarchia gazdasági helyzetét nem szabad veszélybe dönteni. Károlyi nem használta fel az alkalmat, amiről tudomást kellett szereznie hivatalba lépése napján apósától, Andrássytól. Bédi-Schwimmer Róza, a csupán feminista körökben ismert új svájci követ nem keresett kapcsolatot de Münnynckkel és angol kollégájával, számos diplomáciai baklövést követett el, amiknek egyike volt egy titkos, rejtjeles kormánytávirat nyilvánosságra hozatala, és végül egy tapasztalt diplomata, báró Szilassy Gyula vette át a követség vezetését. Közben a munkanélküliség nőtt a gyárakban és az élelmiszer-ellátás mindinkább akadozott a városokban. A Károlyi-rezsim komolyan vette a pacifizmust. Linder Béla ezredes, hadügyminiszter kijelentette: „nem akarok katonát látni” - amikor a felsorakozott csapatok előtt tartott beszédet november elsején. Linder ha akarta volna is, nem tudta volna megakadályozni a vasútállomásokon és a laktanyákban kifejtett propagandát. A szocialista vezetők attól tartottak, hogy a többségében falvakból besorozott katonák nem voltak politikailag megbízhatók, így munkásokból rekrutált elit hadsereget akartak szervezni, de propagandájuk eredménye csupán az lett, hogy a megmaradt alakulatokat a fegyelem kiküszöbölésével szétzüllesztették. Károlyiék bíztak Woodrow Wilson amerikai elnök béketervében, így különösen a tizennégy pontban lefektetett alapelvekben, de ezekről hamarosan megfeledkeztek a győztes szövetségesek. A budapesti kormánynak a román hadsereg előnyomulása ügyében benyújtott panaszára a szövetséges főparancsnokság megmagyarázta december 18-i jegyzékében, hogy „az antant Romániát a szövetséges hatalmak egyikének tekinti, így hadseregét a fegyverszüneti egyezményben körülírt területek megszállásában ugyanolyan jogok illetik meg, mint a többi szövetséges hatalmak haderőit”. Nyilvánvalóvá vált, hogy nyers erőszak és nem hangzatos ígéretek döntik el Magyarország sorsát. Edward Benes, a „csehszlovák” főmegbízott 1919. február 19-én elmondta a Legfelső Béketanács ülésén, hogy ő és társai - a szövetségesek segítségével - három hadsereget állítottak fel, amik nem területi célokért, hanem „az Egyesült Nemzetek elveinek támogatásáért” harcoltak. Szónoklatában bírálta „a középkori (Habsburg)-dinasz- tiát, amit a bürokrácia, militarizmus, a római katolikus egyház és bizonyos fokig a finánctöke tartott életben”. Az ilyesfajta kijelentések Budapesten éppúgy számíthattak népszerűségre, mint Prágában, de a magyar rezsim nem támaszkodhatott külföldi 988
