Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1993 / 1. szám - Salamon Konrád: Kovács Imre öröksége (Kovács Imre: Népiség, radikalizmus, demokrácia)
\ gonosz, könyörtelen és alkotói) őrület a 88. és 91. árvacsáthban; e két utolsóban, főként a másodikban Tolnai Ottó költészete kivételes magaslati pontjára érkezett föl. Bennük egyszerűen megállíthatatlan, végzetszerű, már nem lírai semmiféle értelemben és kifejezetten erőszakos, és költészet-ontológiailag összefoglaló a versmenet, a verskibomlás. Nem szóltunk arról, mi módon viliódzik a csáthi életmű ismerete a szövegekben, pedig ezt igen érdekes volna elemezni. Befejezésül idézzük ide a (kettős szerzőségül ítéletfélét, mely egyszerre fájdalmas, testvéri és számonkérő: „a kényszerzubbonyon miért nincs epolett” (váll-lap) „a kényszerzubbonyra miért nem aggatnak kitüntetéseket / noha én egy másik harctéren / egy másik harctéren estem el.” (105. o.) (Forum - Orpheus Kiadó, 1992) SALAMON KONRÁD Kovács Imre öröksége A közelmúltban jelent meg Kovács Imre publicisztikai írásainak gyűjteménye Népiség, radikalizmus, demokrácia címmel. Nagyon tanulságos és fontos olvasmány, kár, hogy életünk politikától sűrű napjaiban alig marad idő elmélkedésre, elmélyedésre. Pedig ma, amikor éles politikai küzdelem folyik a népiség értelmezése körül, s akadnak népnemzetiek, akik ellenfeleik nem kis örömére egyre inkább a hajdani népi mozgalom és gondolat torzképeivé válnak, nagyon is oda kellene figyelni az egykor volt népi nemzedék tagjainak, köztük Kovács Imrének a gondolataira. Sajnos ott tartunk, hogy ismét nyilvánvalóvá kell tenni a kézenfekvőt: a népi mozgalom a kereszténynemzeti kurzus ellenzékeként, annak kemény bírálójaként jött létre. Ez nem azt jelenti, hogy tagadta volna a keresztény és nemzeti értékeket, sőt épp azért marasztalta el a korabeli rendszert, mert csupán cégéréül használta ezen eszményeket, megfeledkezve valódi tartalmukról. Ma már látni kellene azt is, hogy a népiség, a népi gondolat mint politikai eszmény — napjaink kifejezésével élve — egy jellegzetes centrumpárti elképzelést fogalmazott meg, tudatosan is meg akarva haladni az általuk álellentétnek tartott jobb- és bal- oldaliságot, amelyet kiüresedettnek tekintettek, s ezért helyette a fent és lent ellentétpárban gondolkodtak, a lent mellett kötelezve el magukat. E népi (plebejus) politikának ugyanakkor sikerült ötvöznie mind a bal-, mind a jóbból dali ság időtálló értékeit, s meghaladnia azt a szerencsétlen ellentétet, melyben a haza ügye a jobb-, a haladásé pedig a baloldal kizárólagos előjogának számított. Haza és haladás egységének újra való megteremtése a népi gondolat egyik legnagyobb érdeme. Kovács Imre kapcsán arról is szólni kell, hogy a népi mozgalom sohasem volt homogén párt. Volt egy politikai keret, amely a legáltalánosabb követeléseiket tartalmazta, s a népi mozgalmat vezető „írók” ennek érdekében küzdöttek, ki-ki a saját elképzelései szerint. Innét származik a mára már teljesen eltorzított jelentésben hasz93
