Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Dr. Steinmann Judit: Az EPMSZ bemutatása

dányt (évente legfeljebb 4-et). Később a tagdíj előre való befizetésével rugalmasabbá válhatott a nyomdákkal való együttműködés is (a szerzőknek nem fizettünk honoráriumot). A ca. 500-560 könyvbarát a kiadott műveknek 1/3-át vette át, 1/3-a könyvkereskedőkhöz került, és a maradékot raktároztuk, ahonnan lassan-lassan eladtuk vagy elajándékoztuk azokat. Természetesen a könyvkiadás soha nem volt jövedelmező üzleti vállalkozás, sőt: csupán a könyvbarátok anyagi áldozatvállalása, alapítványok és személyi adományok tették lehetővé, hogy az alapelvnek megfelelő kiadói célt elérjük. Mi volt ez az alapelv?

A Szabadegyetem elsődleges feladatának tekintette, hogy olyan magyar vonatkozású műveket adjon ki, amelyek eszmei értéke ezt indokolja, de Magyarországon a cenzúra vagy egyéb okok (pl. érdektelenség) miatt nem jelenhettek meg.

Tartalmilag három fő csoportra oszlottak:

a) Nyugati magyar irodalom: Ez Magyarországon a rendszerváltás előtt annyira elhanyagolt terület volt, hogy még az a kevés is, amit publikálni tudtunk, komoly nyereséget jelentett. Itt nem csupán a szépirodalmi művek kiadására helyeztük a hangsúlyt - Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Peéry Rezső, Lehoczky Gergely, Siklós István, Albert Pál, Domahidy András és a tavaly Szép Ernő-díjjal kitüntetett Domahidy Miklós írásai, valamint a prózaírók és költők antológiája -, hanem az irodalomtörténet is helyet kapott. Kétkötetes esszé-, ill. tanulmányantológiánkat Borbándi Gyula rendezte sajtó alá, aki e témában igazán járatos, hiszen az Új Látóhatár felelős szerkesztője volt, s már 1974-ben tartott a „Nyugat-európai magyar irodalom intézmény- rendszeré”-ről konferenciánkon előadást.

b) Társadalomtudományok: teológia, filozófia, pszichológia: Protestáns magyar szabadegyetem lévén, természetesen elsődleges kötelességünknek tartottuk, hogy mindazon műveket publikáljuk, amelyek hozzájárulhatnak a magyarországi református és evangélikus egyházak 20. századi történetéről alkotott kép teljesebbé és kiegyensúlyozottabbá tételéhez. Ide tartoznak a mellőzött és üldözött Ordass Lajos evangélikus püspök, Ravasz László református püspök Válogatott írásai, Pap László teológiai tanár Tíz év ... című emlékirata, valamint Vályi Nagy Ervin teológiai tanár rövidesen megjelenő prédikáció- és tanulmánygyűjteménye. A korábban, a füzetsorozatban e témakörben megjelent konferenciai előadások vagy Szépfalusi István prédikációi is ide sorolandók persze.

A társadalomtudományok többi ágát sem hanyagoltuk el. A nemzetközi hírű mitológus, Kerényi Károly emlékének szentelt előadásgyűjtemény, a Bécsben élő Hanák Tibor két könyve (Az elmaradt reneszánsz és az Elfelejtett reneszánsz), Hamvas Béla Öt géniusza, Tóth János vagy Konrád György tanulmánya éppúgy nagy visszhangra találtak szakkörökben, mint Harmat Pálnak a magyarországi pszichoanalízisről megjelent könyve. De ide sorolom két igen jelentős tanulmánykötetünket is: a „30 év” az 1956 és 1986 közötti időszakban Magyarországon a gazdaság, tudomány, művészet és vallási élet területén bekövetkezett változásokat, valamint a határon túli magyarság sorsának alakulását dolgozza fel. A „Sztálinizáció - desztálinizáció” című politikai

978