Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - AZ EPMSZ TANULMÁNYI NAPJAI. KAPOSVÁR 1993. - Dr. Steinmann Judit: Az EPMSZ bemutatása

- Keresztény felelősségünk Magyarországért (1990)- Bibó István és a magyar politikai kultúra (1991)

E felsorolásból is kirajzolódik a témakör két alappólusa:- az egyes emberek magyarságtudata,- a magyarság egészének múltja, jelene, jövője.

Az egyének magyarságmegőrző igyekezetének sokoldalú problémáját, az identitás kérdését pszichológusok, szociológusok, szociográfusok és teológusok analizálták konferenciáinkon, ki-ki a maga szakterületén kísérelte meg a segítségnyújtó válaszadást. Kézenfekvő, hogy ez a téma a különböző nyugati országokban élő szórványmagyarság minden tagját foglalkoztatta idegen környezetbe való kerülése óta, s próbált megbirkózni a kettős erőtér minden gondjával, hiszen léte, lelki egyensúlya s ezáltal gazdasági egzisztenciája is függött attól, hogyan tud beilleszkedni az őt befogadó német, angol francia stb. közösségbe, de alapvető énjének, magyarságának meg nem tagadásával. Sokan beleroppantak ebbe a kettősségbe, mások a jövőépítés alapjának tekintették.

„Diaszpórabeliségünkpróbatételei megannyi erőforrássá válhatnak, ha nemzeti létünk töréseinek, tényleges vagy vélt egyéni és társadalmi igazságtalanságoknak a tanulságát keressük - mondotta Bállá Bálint az 1971-es konferencián. Tóth János pedig így fejezte ki: A diaszpórában élő magyaroknak az a különleges lehetőségük, hogy már most a 21. század életformáját alakíthatják magukban és maguk körül... Keresztény és magyar voltunk egyaránt egymást kiegészítő és alkotó elemei életünknek, éppúgy, mint európaiságunk és magyarságunk...”

Nem két törött szélű egészet, hanem egy egésznek két felét kell hát összeillesztenünk.

Magától értetődő az is, hogy a nyugati diaszpórában élő magyarság fokozott érdeklődéssel fordult a Kárpát-medence kisebbségben élő magyarsága felé. Természetesen nem azonosítható a kétféle számkivetettség, nem csupán a különböző anyagi háttér miatt. Hiszen egy erdélyi vagy felvidéki falu magyarsága sokkal tömörebb közösséget jelent - azonos múltú, kis területen nagyobb számban együtt élő gyülekezet, mint akár Zürich és környéke közel 3000 magyar származású lakója, akik a legkülönbözőbb országrészekről kerültek oda. Mégis hasonló a kényszerből megváltoztatott keresztnév, a nevekről lehulló ékezet, az idegen - sokszor ellenséges - környezet által kiváltott szorongás, de az igyekezet is, hogy mindennek ellenére magyarként is megbecsülést szerezzen maga és utódai számára. Már 1970-ben azt kutatták a szabadegyetem akkori tagjai a Jugoszlávia területén élő magyarok között Lendvától Szabadkáig: hogyan lehet megtartani az anyanyelvet, a magyar identitást idegen környezetben. Az 1970-ben a hercegszőlősiekkel együtt énekelt zsoltár ugyanazt a szívszorító bizonyosságot adta, mint 1993-ban az énekeskönyv nem létező 52. számával jelölt Himnusz felzendülése a szovátaiak és a nyugatról érkezett magyarok számára: egy tőről valók vagyunk, összetartozunk, amíg ápoljuk a közös nyelvet és hagyományt.

E közös sorsból származó kötelezettséget mindig tudatosan vállalta a Szabadegyetem, s ahol lehetett, igyekezett segíteni a kisebbségben élőknek: elő975