Életünk, 1993 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1993 / 11-12. szám - Czegő Zoltán: Hajnali lustra, Áttűnések (versek)

CZEGŐZOLTÁN

Hajnali lustra

... És mikor már egy cseppig elfogyott a bor, azt hittem: most magam vagyok. Már rikolthat kinn aki tántorog, ím, egyszemélyes békém rám fagyott.

Ám akkor - ahogy halántékra kő - úgy zúgott rám az ifjúság maga.

Az a néhány év s mind a siető szellem s tálentom napos oldala.

Csapatban jártunk, mint a vadkutyák, egy kötelékben s félig szabadon.

A hatalom ebei sem buták: és follángolt köröttünk a vadon.

A ciherest a holtak fedik el, a záptojástól hányt az őrszemünk.

E pusztulás nem iker semmivel, ahogy az igazság sáncba kényszerült.

Hát leszámolni velük nem lehet?

Ki-ki elszámol? mint az átkozott?

Ismét fölöttük tiszták az egek.

S a borom is egy cseppig elfogyott.

1993. okt. 2.

959