Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Páskándi Géza: Az új tasmán szótár (hangjáték)
ŐRMESTER Kivégezték, uram. (apró csend) PARANCSNOK Micsoda? Hiszen akkor... akkor a legutóbbi kivégzők még tudhatják a helyet... a nyomokat... (szünet) Mért hallgat? ŐRMESTER Már nem tudhatják, uram. (csend) PARANCSNOK (suttogva) őket is? ŐRMESTER Ühüm. (kis szünet) Úgyhogy én lassan... pucolok. PARANCSNOK Hát igen... maga kísérte őket. (szinte megértő) ŐRMESTER Mondom, hogy bekötötték a szememet fekete kendövei. PARANCSNOK (tétován) Az előbb nem fekete szemüveget mondott? ŐRMESTER Megbotlott a nyelvem. Kendő volt. PARANCSNOK Jobb is, ha megy. Fekete kendőt nem akárkinek kötnek a szemére, (jelentőséggel) ŐRMESTER Jobb, ha maga is jön. PARANCSNOK Hogy én, magával? Elment az esze? Én tábornok vagyok! ŐRMESTER Én meg őrmester, ezüst csillagrenddel! PARANCSNOK Az mit se számít... Maga látta őket, beszélgetett velük. Ergo: lehet, hogy már megfertőzték! A fertőzés pedig ragályos. ŐRMESTER Maga is beszélt velük. S vélem is. És én is megfertőzhettem magát. PARANCSNOK (erőltetetten nevet) Haha! Egy tábornokot, mi? ŐRMESTER Akkor még nem tetszett tábornoknak lenni. PARANCSNOK Akkor sem egy őrmester fertőz meg épp egy ezredest! ŐRMESTER Abaci nem ismeri a sarzsit! (más hangon) Velem kell hogy jöjjön. PARANCSNOK Megbolondult? ŐRMESTER Mindig jól jön egy tanú. Maga lesz az én tanúm, én a magáé. Ha majd minden kötél szakad. PARANCSNOK S így szépen kézenfogva elmegyünk a világ végére, mi? Mondom, hogy elment a jobbik esze... Magának először is tudnia kell, hogy nem lehet mindenkit... szóval nem kaphat mindenki cipőfűzőt. ŐRMESTER De kaphat, uram. (kintről zaj) PARANCSNOK (nagyon idegesen) Mi _ ez? Menjen és nézze meg! ŐRMESTER Igenis, de aztán elmegyek. Egyedül is. Nékem nem kell a bocskorszíj! (kis szünet, kintről a zaj erősödik) PARANCSNOK (maga elé) A kivégzőket is. A kivégzőket kivégzőket is. A kivégzőket kivégzö kivégzőket is. Mindenki, aki látta őket, aki beszélhetett velük... Ej, micsoda őrültség! Egy tábornoknak nem lehetnek efféle gondolatai! (kis szünet) Mi történt odakint? ŐRMESTER A diákok. Tüntetnek. Tasmán nyelven akarnak tanulni. PARANCSNOK (hökkenten) Tessék? ŐRMESTER Meg akarnak tanulni tasmán nyelven. Tiszteletbeli tasmánok akarnak lenni. Azt kiabálják, hogy ki akarnak keresztelkedni vagy micsoda... Kérik, hogy mától kezdve vezessék be az államnyelv mellé a tasmánt. PARANCSNOK Megőrültek ezek?! Egy holt nyelvet?! ŐRMESTER Azt kiabálják: a latin is holt nyelv volt. HANGOK (mintha csak a szél hozná) Tasmán földet akarunk! Tasmán határt akarunk! ŐRMESTER Hallja? Ott akarnak letelepedni. PARANCSNOK De hát kik ezek? ŐRMESTER Ha jól értettem, tasmán szakos hallgatók. Új életet akarnak kezdeni... új nyelven... új országban... valami ilyesmit kiabálnak, hallja. (csak érthetetlen zúgás) PARANCSNOK De hát ez téboly! Fel akarnak támasztani egy nemzetet, egy nyelvet, mintha nem lenne épp elég! ŐRMESTER Kevés nekik. Nem látja, mindenkinek kevés minden, (flegmán) PARANCSNOK (üvöltve) Nincs feltámadás, nem is lesz! ŐRMESTER Maga is olyan, mint az egyszeri sírásó! PARANCSNOK Mit beszél?! ŐRMESTER Az is meglátta a tetszhalottat kimászni a kriptából, oszt ráki845
