Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3-4. szám - EPILÓGUSOK - Kovács István: Köreink bezárulása (Beszélgetés Engelmayer Ákossal)

catszámra jelentek meg róla könyvek többek között: Kopácsy Sándor, Bili Lomax, Wiktor Woroszylski, Kis János, Krassó György tollából... Azt is hallottam, mekkora riadalmat keltett, hogy Nagy Imréről utcát akartak elnevezni Poznanban... Erről nem tudok, de a magyar 56 ott volt a nyolcvanas évek lengyel politikai közgondolkodásában. Aztán jött a szükségállapot, a kapcsolattartás, közve­títés a magyar ellenzék legkülönbözőbb képviselői, és a föld alá kényszerült lengyel Szolidaritás között. A nyolcvanas években volt egy remekül működő repülőegyetem. Feleségem szervezte a tervezőirodák számára. Ennek kere­tében hetente tartottam előadást 56-ról. A magyar 56 tudatosítása, népszerűsítése kimerült ezekkel az előadá­sokkal? Nem. Volt egy gazdag fotó- és röplapgyűjteményem 56-ról. A szükségállapot kellős közepén a Lengyel Fotóhírügynökség Szolidaritás-szervezete kilopta nekem az összes 56-os magyar vonatkozású fényképeket. Lefotóztattam őket. Az így összeálló anyagból azután fotókiállítást csináltam, ami körbejárta az országot - magánházakban, templomokban —, majd hiánytalanul visszaér­kezett hozzám. Ekkor merült fel, hogy állítsunk egy kétnyelvű táblát az 56-os magyar forradalom emlékére. Szóba került a zoliborzi Szent Szaniszló temp­lom is, amelynek kertjében Popieluszko nyugszik, s mint zarándokhely rend­kívül látogatott. A választás végül Podkowa Lesnára esett. (Ez egy Leányfalu jellegű kertváros Varsó közelében.) Hogy miért, annak oka a követ­kező: A varsói felkelés leverése során a fővárosból elmenekült polgárok egy része Podkowa Lesnán húzta meg magát. A városban állomásozott egy magyar alakulat. Amikor megjelent az SS, hogy a menekültek dokumentumait ellen­őrizze, s a számára gyanúsakat letartóztassa, a magyar katonák egy része a lengyelek védelmére kelt, s a tűzharc során három magyar honvéd elesett. Ott nyugszanak a Podkowa Lesna-i temetőben. A helybéliek a templom plé­bánosának, Kantorski atyának vezetésével mintaszerűen gondozzák a sírju­kat. A történethez hozzátartozik, amikor 1957-ben a budapesti Lengyel Nagy- követség munkatársai megkeresték az elesettek gyermekeit, hogy kihozzák őket Lengyelorzszágba, Úszta Gyula dührohamot kapott, s lefasisztázta a lengyeleket. A másik oka a választásnak az volt, hogy 1980 júniusában nevezetes éhségsztrájkra került sor Podkowa Lesnában, a templomban. Egy Chojecki nevű nyomdász és terjesztő kiszabadítása érdekében. Ezen az éhségsztrájkon részt vett Anna Walentynowicz, aki két hónappal később közvetlenül kirob­bantotta a gdanski sztrájkokat, de részt vett egy magyar, egy bizonyos Pákh Tibor nevű úr is... Én persze rettenetesen büszke voltam erre a tényre. Ennek az éhségsztrájknak az emlékét bronztábla őrzi a templom falán. Rajta a szöveg: „A Szolidaritás hajnalán e templomban folytatott éhségsztrájkot 29 lengyel és 1 magyar.” Én akkor már ismertem Kantorski atyát, aki az egyik legharcosabb len­482

Next

/
Oldalképek
Tartalom