Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Vékony Gábor: A kazár kérdés I.

zsidó, szebben az esetben karaita misszióra vezethető vissza, noha nyilván akkor már megvoltak a feltételei egy monoteista hit felvételének a kazár uralkodó réteg részéről.

Azon kívül, hogy forrásaink szerint a kazárok, vagy a kazár király és az előkelők zsidók, igazában nem sokat tudunk a zsidóság helyzetéről Kazáriában. I$taxrT szerint a kazár királynak hét bírája van a zsidók, keresztények, muzulmánok és a pogányok közül (BGAI. ed. de Goeje 221), Mas'udí viszont két bírát említ a muzulmánok számára, kettőt a kazárok számára, akik a Tóra alapján ítélkeznek, kettőt a keresztényeknek akik az evangélium alapján, s egyet a szlávok, oroszok és más pogányok bírájául (Muruj II. 11). Ugyanakkor azonban I$taxrinál azt is olvashatjuk, hogy rendeleteiket a régi szokások alapján hozzák, a muzulmán, zsidó és keresztény hittel ellentétben (BGA I. ed. de Goeje 220). Ezekből az adatokból kiderül, hogy Kazáriában semmiféle különbségtétel nem volt a zsidóság javára a keresztényekkel és a muzulmánokkal, valamint a pogányokkal szemben, s egyben az is, hogy a zsidó hit felvétele nem igen befolyásolta a kormányzati rendszert. Persze az arab szerzők bizonytalanságban hagynak bennünket afelől, hogy itt a zsidókon karaitákat vagy rabbanitákat kell-e értenünk, egyéb körülmények azonban arra utalnak (pl. MascudJnál a Bizáncból Kazáriába menekülő zsidók említése), hogy itt rabbanita zsidókról van szó. Ezeknek kazáriai helyzetét egy újabban közölt forrás is megvilágítja. N. Golb 1962-ben fedezett fel a cambridgei geni- za-anyagban egy levelet, amelyben Kiev nevét és nem-zjidó neveket talált. A levél egy szabályos ajánlólevél, amelyet Mar Jakob ben Hanukkah részére állítottak ki. Ennek fivére kölcsönt vett fel, de kirabolták és megölték, s a hitelezők Mar Jákobot börtönbe vetették. A levelet író közösség kifizetett érte 60 pénzt, s a fennmaradó 40 pénz tartozás megszerzése miatt kiállították neki az ajánlólevelet (Golb, N.-Pritsak, O. i. m. 3. kk).

A levél bal alsó sarkában türk (!) rovásírásos szöveg lenne található. N. Golb szerint a levelet kievi zsidók írták volna, ehhez az eredményhez azonban a szöveg többszörös emendálására van szüksége. O. Pritsak török nyelvészeti és történeti kommentárral egészítette ki Golb hebraisztikai feldolgozását, e magyarázatok nem segítik elő a levél létrejöttének megértését. Foglalkozott a levéllel Róna-Tas A. (A keleti magyarok egy kairói geniza-levélben. MIOK Évkönyv 1983—84. 293. kk) és Ligeti L. (Egy kievi kazár levél és rovásírásos hitelesítése. MNy 80: 10. kk), magyarázataik Golb munkáját nem érintették. Magam egy 1984-ben írt dolgozatomban kijavítottam Golb tévedéseit és javaslatot tettem a rovásszöveg (Pritsaktól és Ligetitől eltérő) olvasatára (Vékony G.:

Die „Runenschrift” eines kasarischen hebräischen Briefes. Studia in honorem L. Fóti. Studia AegyptiacaXII. 1989.413. kk). A levél ugyanis nem Kievben keletkezett, hanem Kievbe írták (modifim anu lakem qáhal sei qiyyob), mégpedig egy K’.MN nevű helységből (sehu mibne K’.MN Mar Jakob b. Hanukkah origo-adata). Csak találgatni lehet, hogy mi késztette Golbot a világosan értelmezhető szöveg erőszakolt eltorzítására, azonban Pritsak történeti „elemzéseiből” kiderül, hogy ehhez a félreértelmezéshez neki is lehetett valami köze (Golb 1966-ban mutatta meg Pritsaknak a levél fényképét). Magam a levél írásának helyét Kärmän-nek magyaráztam és a kazár fővárossal azonosítottam (Vékony G.: i. m. 415), megkell azonban jegyeznem, hogy ez az egyszerűen „várat, várost” jelentő szó más kazáriai és nem-kazáriai helységet is jelölhet. Ez annál inkább szóba kerülhet, mert a rovásírásos szöveget az eddigi magyarázatok türknek tartották, ebben az esetben viszont a levélnek semmi köze nincsen Kazáriához (uo. ■ 416-7), azt ugyanis jó okkal kizárhatjuk, hogy a kazárok a saját rovásírásuk helyett türk rovásírással írtak volna.

Ezt a rovásírással írott szöveget Pritsak hogurüm formában értelmezi a türk rovásírás alapján (Golb, N.-Pritsak, O.: i. m. 41—3), ami persze törökül képtelenség, s így érthető, hogy Ligeti Pritsak olvasatát oqur'im alakra Javítja” (Ligeti L.: MNy 80:13-4), csakhogy ennek az egész olvasatnak itt már semmi köze a betűkhöz, Ligeti egyszerűen abból indult ki, hogy egy „olvastam” szövegnek így kellene helyesen lennie valami csuvasos dialektusban, tehát ennek kell a levélen állnia. A betűk mást mondanak számunkra. De ezenkívül is lehetnek nyelvi problémáink még a Ligeti-féle értelmezés934