Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Vékony Gábor: A kazár kérdés I.
VÉKONY GÁBOR A kazár kérdés I. A KAZÁROK ÉS A ZSIDÓSÁG „A (kazár) nagyfejedelem zsidó vallású, ugyanúgy az evsád is és azok, akik a vezérek és nagyok közül őhozzá hajlandóak. A többiek vallása a türkökéhez hasonló” (Ibn Rusta, BGA VII. ed. de Goeje 139., a. 920). „A kazárok és királyuk mindannyian zsidók” (Ibn Fadlan in: Jaqut, Mujam, ed. von Wüstenfeld, II. 440., ca. 921-22). „A kazárok mindannyian zsidók. De ők csak az utóbbi időben lettek zsidók” (Ibn al-Faqfh, BGA V. ed. de Goeje 298., ca. 930) „Ebben a városban (a kazár főváros) muzulmánok, keresztények, zsidók és pogá- nyok laknak. A kagán és környezete és a törzsbeli kazárok zsidók. A kazárok királya ar-Rasíd kalifátusa idején tért át a zsidó vallásra (al-Mas‘udi, Muruj ed. Pellat I. 212., 1. 943). „Legkevesebben a zsidók vannak, többen vannak a muzulmánok és a keresztények, kivéve a királyt és környezetét, akik zsidók ...” (al-Istaxri, BGA I. ed. de Goeje 220., ca. 951). „Itt (Atil, a kazár főváros) sok muzulmán van ... A királyuk zsidó ... A kazárok muzulmánok és keresztények. Náluk pogányok is vannak. Legkevesebben a zsidók vannak és a király közülük való” (Jaqut, Mujam, ed. von Wüstenfeld II. 436., ca. 1229). „A tudósok sokáig nem tudták, elhigyjék-e, hogy a X. században egy hatalmas nép, a kazár, zsidó hiten volt” (Telegdi Zs.: A kazárok és a zsidóság. IMIT 1940. 247). Olyannyira így van ez, hogy Telegdi ebben az 1940-ben megjelent dolgozatában (amely a téma nemzetközi irodalmából kimaradt, csakúgy, mint Kohn S., Mandel M. és Gyóni M. dolgozatai), nem is igen hisz ebben az egész dologban, legalábbis az idevonatkozó források — éppen a zsidó források — egy részével szemben meglehetősen szkeptikus. Amire azonban Telegdi ezen megállapítása vonatkozik, az a kazárok zsidóságának héber forrásanyaga, mert először ez került a nagyközönség (?) elé. De Goeje arab szövegkiadásai 1870-ben kezdődnek, ennek előtte az arab forrásoknak azok az adatai, amelyeket a kazárok zsidóságára vonatkozóan idéztünk, csak kevesek előtt lehettek ismertek (mivel itt európai tudományosságról van szó, a kevesek köre elég pontosan behatárolható). A kazárok zsidóságának zsidó irodalma azonban eme európai arab szövegkiadások (illetőleg visszamenően szövegismeretek) előtt kezdődik. 1577-ben (illetve ez időpont táján) jelenik meg Konstantinápolyban Akris Izsák Qcü Mebasser c. munkája, amely Hasdaj ibn Saprutnak a kazár királlyal való levelezését közli (a héber neveket és kifejezéseket a továbbiakban is kettősen írom: „magyarosan” és a bevett tudományos átírásnak megfelelően.) Akris Izsák után J. Buxtorf közli a levelezést 1660-ban, Bázelban kiadott könyvében (Buxtorf, J.: Liber Cosri. Basileae 1660), természetesen, nem tartva azt igazán valósnak. J. Buxtorf kétségein ma már - az arab források ismerete után - túl vagyunk. Azonban - mint Telegdi Zs. szkeptikus dolgozata is jelezheti (1940-ben!) - akétségeken valójában nem kerültünk túl ebben a kérdésben. Hogy eme szkepticizmusnak mi az oka, az nem egy történeti dolgozat tisztázandó feladata. A lényeg végül is az, hogy a kazárok zsidóságára vonatkozó adatok legelőször zsidó forrásból kerültek az európai tudományosság látókörébe, s ez az európai tudo919
