Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus IV.
kolta meg a magier Smerdist, „aki hét hónapos uralma alatt alattvalóihoz kegyes és jóindulatú volt. akit halála után Ázsiában visszakívántak, a perzsák kivételével.” (Her. 3.67.) Kik voltak a többiek? Magában 8.000 ember is nagy embertömeg, s fennáll a lehetőség, hogy esetleg 80.000-en voltak. Valamennyien egyesültek a szkita törzsekkel, vagy tovább mentek és önállósultak valahol? Biztos feleletet írásbeli anyagra támaszkodva alig találunk. Csak következtethetünk a nevek alapján, újra Herodotot (1.125.) idézve: „Á perzsák fötörzsei: Pasargádok, Maraphiek és Maspierek. A pasargádok a legelőkelőbbek, tőlük származnak a perzsa királyok. További perzsa törzsek, tehát másodrangúak: Panthialaiok, Derusiaiok, Germánok. Az utóbbi név Európában nem ismeretlen. Lehetetlen volna-e, hogy Dareios többek között ennek a legfiatalabb perzsa törzsnek egy részét hagyta vissza, akik lehetnek szemita apák és hamita, esetleg az Indiáig terjedő területről hozott asszonyok utódai? A germán törzsről eredeti bizonyítékokra hivatkozva mondja E. Meyer {Geschichte des Altertums) hogy „itt is fellépett egy trónkövetelő Smerdis”, tehát ez a „perzsa” törzs is Dareios-ellenes volt. Proko- piusnál (Kr. u. 6. sz.) található már Európára vonatkoztatva: „csupán egy kis népcsoport voltak, de az idők folyamán nevük gyűjtő fogalma lett a Dunától északra élő népeknek.” Ezt a népi egységet a perzsák kergetéséből visszatért szkiták nyugatra szorították. Előlük keltek át Frankfurtnál az Oderán a gall/frankok, letelepedtek, a mai Nürnberg környékén, a Fränkische Alb-on, majd további germán nyomásra átlépték a Mainát, később a Rajnát. Julius Cézár Gall háború-jából tudjuk (1.4.) hogy a Kr. e. 1. században a germánok már a Rajna jobb partján éltek. A századunk elején kibontakozott indo- germán nyelvelméletnek napjainkig hiányzik a történelmi alapja. - Nem tartozik szorosan a témánkhoz, de megjegyzendő, hogy a mai német népnek nem minden népcsoportja germán eredetű, így a sachs/szászok nevük alapján a szkíta népcsoporthoz tartoztak. A Kyros által legyőzött Urartu állam uralkodójának, Ruza-nnk fiait is a visszahagyottak között gyaníthatjuk. Országuk magában foglalta a Van-tó vidékét. Két nép ősét gyaníthatjuk a nevekben. Egyik a rusz, az ó-roszok, másik a vandálok. Az elsők következtetve, egy pontosan meg nem határozható időpontban egyesültek az amazonokkal, másként a danaidák-kai, a bibliai Dán leszármazottjaival, akiknek ősanyja a hamita Bállá volt (Jós. 1.19.7). így jött létre Bella-Ruzia, a mai Fehér-Oroszország. Ezúton leányágon rokonságba kerültek azon szkítákkal, akik korábban, Médiából visszatérve keltek egybe az amazonokkal. Ezek szerint a magyar nyelvnek az ún. szláv nyelvekből származó szókincse nem átvétel, hanem sajátja és régebbi, mint az oroszoké. - A van-d-ál összetétel az al-án (német Ahn=ős) nőkkel való népi keveredésre utal. Másik formában a lit-ván forma őrzi nevüket, aminek első szótaga a let-d = lett törzsnév kicsinyített formája. A perzsa hadjárat és visszahagyott harcosainak nyomát a térképen ma is megtaláljuk a PRS és BRS mássalhangzókat tartalmazó nevekben. A Dunán átkelve a Pruth (mint az angol th=tz, tsz) folyó mentén haladtak, a Dnjeperen átkelve, megkerülve a Meotiszt aBerez-inához jutottak, Brest, Prs-emisl, Prus-kov, Bres-lau (ugyanez S. Münsternél: Bratislava) mutat a Kárpátoktól északra perzsa jelenlétre. Ezután egy különös jelenség mutatkozik, ami magától értetődően még alaposabb vizsgálatra szorul. Mintha Bresttől lejöttek volna délre, s a Dunánál átkeltek ama Perserbeug- nál, magyarul a perzsahajlat, visszakanyarodásként lenne érthető. Utána keleti irányban találjuk Press-baumot, majd a Duna bal partján Pozsony német nevében Press-burgot, itt tovább a Börzs-öny hegységet, ami bezárólag az agathyrzek országának megkerülésére mutat. Innen továbbvezet az út Brez-nóba, a Rima folyó forrás vidékére, ahol az a-Rima-spu nép él, (Her. 3.116, 4-13, 4.17). Eperjes Pres-ov formája utal rájuk, ami után a Keleti Kárpátokban Perecs-eny, Poros-kő jelezné utukat, visszatérve Prs- emyzl-be. S ha Európában még perzsa maradványokat keresünk, úgy megtaláljuk 885
