Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Berenik Anna: A félremagyarázott Anonymus IV.
számítva eredetét, 2575 éves történelmileg valószínűsíthető múltra tekinthet vissza (1991-ben). A születés helye a Meotiszi-(Pripjet/Rokitno) mocsarak, a mai Kievtől északra, az ősi pátria azonban Scythia, azaz a Kárpát-medence. Ha 108 nemzetségtől évente száz születéssel számolunk, úgy 10-15 éven belül fiaik-leányaik száma 1500, akik a következő években megkezdik az egymás közötti házasodást, majd 560-40 között a második, unoka generáció elérheti a 10 000-es esetleg magasabb létszámot. A következő 20 esztendőben a dédunokák száma a 75 000-et is felülmúlhatja, s az előző generációkkal együtt a magyarság összlétszáma 100 000-re is tehető, ha mindenki boldogan élt és meg nem halt. Érthető, hogy a Meotisz nem nyújtott elegendő táplálékot, s a lakosság egy része elvándorlásra kényszerült. Egy-egy törzs átlag létszáma nagybani számolással 15-115-1000-re tehető. Melyik évtizedben történt a „kimenetel”, az adott szövegekből nem tudjuk megállapítani. AMAZONOK-DANA1DÁK A magyar krónika figyelmes vizsgálata új őstörténeti adatokhoz vezet bennünket. De ne hanyagoljuk el Herodotot (4.110) sem, mert tőle is értékes információt kapunk. Mikor a hellének az amazonokkal háborúskodtak, s legyőzték őket, a foglyul ejtetteket három hajóra rakva vitték magukkal. Ezek azonban a férfiakat a nyílt tengeren megtámadták és megölték. De mivel se a vitorlázáshoz, se az evezéshez nem értettek, oda sodródtak, ahová a szél és a hullámok vitték őket. Végül Kremnoi irányában a Meotiszi-tavakhoz jutottak (Boristhenes/Dnjeper, a mai Krement-sug?), ami „az ún. szabad szkiták területéhez tartozott”. A kezdeti összecsapás után a szkiták ifjai, tehát következő generáció, megnyerték az amazonokat, majd később együtt elvándoroltak a Meotisztól északra fekvő vidékre. Utódaik lettek a római időkből ismert szarmaták. Herodot a továbbiakban mondja (4.111), a szkítáknak az volt a szándékuk, hogy az amazonok gyermekeket szüljenek nekik. Lehetséges volna, hogy ugyanazon történet két elbeszélésben áll előttünk? A szarvas jelképű kimmérek asszonyai, akiket a visszatérő szkíták fiai a pusztaságban találtak, azonosak az amazonokkal, akiket a hellének a férfiak távollétében győztek le, majd ezek a Meotisz közelébe sodródva a szkita ifjúsággal hoztak létre utódokat? - „Szabad szkíták területe” mondja Herodot, „apjuktól függetlenítették magukat” mondja a Krónika. A görög irodalom bár szűkszavúan, még egy magányosan élő nőcsoportot ismer, a Danaidák-at. Sorsuk többszörös menekülés, gyilkosságok, harcok; lekerülnek az Alvilágba, ahol a Léthe tízének örökös merítésére ítéltettek. Egyptos testvérének, Danaosn&k leányai, történelmi alakjuk tisztázatlan. Vajon az alvilág vizenyős, ködös sík területe, nem azonos a Meotisszal tájaival ahol Herodot szerint sohasem süt a nap? A víz a Lét-nek, a megújulásnak, az utódoknak jelképe. Véletlen, hogy a közelben ma is él egy let nevű nép (Lettország, Litvánia), Herodot elmondja (1.107), hogy a méd uralkodó Astyages azt álmodta, hogy leánya Mandane testéből oly sok víz folyt ki, hogy a fővárost, majd egész Ázsiát elárasztotta. A megkérdezett magierek jóslata bevált, az utód Kyros lett, a perzsa nagyhatalom megalapítója. Ugyanez az álommotívum ismétlődik a Gesta Hungarorumban (3), mikor Álmos anyjának méhéből folyam fakad, aminek jelentése, hogy utódai nem a saját földön fognak megsokasodni. A Danidák korsójából is kifolyik a víz, s mindig újramerítenek, aminek átvitt értelme, hogy a Meotiszból elvándorlók számos későbbi nép apja lettek. Véletlen-e, hogy a Herodottól Kelet-Európábán ismert görög folyónevek Tyras, Hypanis, Boristhenes, Pantikapes, stb. eltűntek, helyükben maratak Don-au=Duna, Don-ister=Dnjester, Don-jeper=Dnjeper, továbbá Don-ec, Don, Dunajec, Düna, Dwina, városnévként Danzig, mindazon területeken, ahol a római időkben szarmatákról, szki881
