Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Kaba Ákos: Széljegyzetek egy új magyar őstörténeti tanulmányhoz

dalán így indokolja a közös szavaink szláv eredetét: „Hosszabb idő óta már a bajor papok, majd Cyrill és Method által a kereszténységbe térített és a németekkel való érintkezésük révén részben már civilizált szlovének, a kultúra legalacsonyabb fokán álló magyaroknak valóban csak adhattak.” Ilyen Schlözert visszhangzó érvelés alapján sorolták be szókészletünk nagy részét a szláv kölcsönszavak közé. De azért korántsem Miklosichot kell elmarasztalnunk, mert ö csak a fínnugrisztika akkor tudományosnak vélt felfogását tükrözi érvelésében. Azóta, mint vázoltuk, nagy lépés történt a nyelvrokonainktól való elszakadás időrendjében, de ennek ellenére a TESZ-ben a szláv jövevényszavak nagy része még mindig „a kultúra legalacsonyabb fokán álló magyarok” képzete alapján szerepel. Ugyanezen meggondolás alapján lettek Budenz által a török kölcsönszavaink is besorolva.

A nyelv- és történettudomány török jövevényszavaink alapján állítja, hogy az obiaktól való elválásunk után török hatás alatt szerveződtünk katonáskodó lovasnéppé. Ha ez valóban így történt volna, akkor az átvett szókészletben a lótartás, katonai szervezés és méltóságnevekkel kapcsolatos szavak kellene, hogy túlsúlyban legyenek. Ennek azonban pont az ellenkezőjét tapasztaljuk, ezek a szavak szinte teljesen hiányoznak az átvételekből. Ligeti Lajos a török jövevényszavakat tárgyaló, 1986-ban megjelent könyvében (237—238. oldal) sem talál magyarázatot e szavak hiányára. De feloldhatatlan a földműveléssel kapcsolatos török jövevényszavaink késői, 6—9. század közötti átvétele is, amikor a finnugrisztika a permi nyelvek közös szókészlete alapján, náluk már az i. e. 2000 körül földművelés ismereteire következtet.

Nemkevésbé problematikus az átvétel helye és ideje. Bartha A. könyvében megjegyzi: „... mert a török nyelvet beszélő népek történetét nem ismerjük a 6. század előtti időből.” Megjegyzése alig vitatható, hogy ezen időpont előtt önálló törökségről még nem beszélhetünk, megjelenésük jól rögzíthető 552-re, amikor is Asjan sad unokaöccse Bumin kagán Istemivel szövetségben fölszabadította a törököket. Kínai kútfőből ismeretes, hogy Asjan vagy Asin fejedelem 500 hiungnu családdal a zsuan-zsu- an kagánnál keresett menedéket. Ebből a két mondattöredékből is kétségtelenül kiviláglik, hogy a törököket Asjan, Bumin és Istemi hiungnu kagánok szervezték meg. A keleti törökség történelmi szerepe tehát az 552. évnél kezdődik, de akkor is még hiungnu vezetés alatt.

Hódításuk a Volgától nyugatra 570-től 630-ig, tehát mindössze 60 évig tartott. Egyenesen elképzelhetetlen, hogy ez a rövid idő elég lett volna a magyar népnek arra a nagy átalakulására, melyet nyelvtudományunk a török kölcsönszavakból kikövetkeztet. Részben az előbbi időrendi nehézség, részben hangtörténeti meggondolások a csuvas nyelvre irányították a figyelmet. Ennek alapján feltételezték, hogy a bolgárok és a kazárok nyelve is hasonló lehetett, ezért elnevezték bolgár-török nyelvnek. Ezzel a feltevéssel valószínűsíteni lehetett a török jövevényszavaink 6-9. század közötti átvételének idejét.

Korabeli kútfők a bolgárokat és kazárokat nem nevezik töröknek. Sőt az arabperzsa írók kifejezetten hangsúlyozzák, hogy a kazárok nyelve különbözik a töröktől és semmilyen más nyelvhez sem hasonló, a bolgár nyelv pedig olyan mint a kazár. Ezt megerősíti a Bartha A. által a 153. odalon idézett orosz forrás: „V. I. Tatiscsev orosz évkönyvből merített értesülése a volgai bolgárt a magyar nyelvvel egyezőnek tartotta.” De a bolgár, kazár, kabar és szabir nevek török nyelvi szófejtése: keverék, bolyongó, kóborló és eltévedő sem elfogadható. A lovasnépek hagyományában elképzelhetetlen, hogy őseikre, akiktől a népnevük ered, lekicsinylő jelzőket használjanak. Még az onugomak a tízugor értelmezése sem helytálló. Sebestyén Gyula által megfejtett nagy, vagy fejedelem-ugor a valószínűbb, mert a magyar források latin fordítása, a Magna Hungária is ezt tükrözi. Ezek az etimológiák tehát vajmi keveset bizonyítanak az említett lovasnépek töröknyelvűsége mellett.

Ezenkívül a csuvas nyelv sem illeszkedik be a török nyelvek rendszerébe. Azért

869