Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 8-9. szám - Varga Imre: "Bízom az igazság mindenhatóságában" - beszélgetés Kocsis Istvánnal)

A romániai román politikusok nyilván nem is foghatták fel a különbséget a törvénycikk és a pátens között, hisz azt sem igen tudták felfogni, hogy mi a közjog. A korabeli Romániában ugyanis a közjog nem hatékony, nem egyéb látszatnál; ha van értelme, akkor annyi, hogy rá hivatkozva bármit elkövethet a hatalom birtokosa, az uralkodó vagy a kormány, mindegy. 4. Végre fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy míg a Trianon előtti Magyarországon sohasem válik államvallássá a nacionalizmus, illetve a sovinizmus - még akkor sem, amikor maga a kormányfő, Bánffy Dezső meghirdeti -, addig mindkét Nagy-Romániában (a két világháború közöttiben és a második világháború utániban is) államvallássá válik. Ma is azzá akarja tenni a Vatra Ro- máneasca. A dualizmus kori magyar-román viszonyról még megállapíthatjuk, hogy a magyar-román megbékélés azért nem következhetett be, mert a román politikusok nem vették tekintetbe a magyar alkotmányt, közjogot, nemzetiségi törvényt, annak ellenére nem, hogy a magyar nacionalizmus útjában ezek képezték a legfőbb akadályt, nem fogták fel, hogy a korabeli Magyarországon a jog nem egyszerűen erőviszonyok kérdése. Nem vetik például egybe a magyar korona országai 1848 előtti rendi társadalmának a közjogát a kiegyezés utáni magyar közjoggal. így nem fogják fel, hogy utóbbi előbbinek olyan liberalizált mása, amilyent elsősorban a román mozgalom követelt az egykori rendi Erdélyben. ... De térjünk végre arra, hogy a közép- erópai birodalom felbomlása szükségszerű volt-e, vagy sem. Súlyossá teszi a kérdést, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásának történelmi szükségszerűségét történészek is állítják. Állítják — de nem a valódi dokumentáció, hanem a korabeli propagandaanyag alapján. Valójában a századfordulóra nem az derül ki, hogy a középeurópai birodalom fennállása már nem szükségszerű, hanem ellenkezőleg: hogy a közép-európai birodalom létére, megszilárdítására soha nagyobb szükség nem volt. Történelmi paradoxon: a közép-európai birodalom akkor bomlott fel, amikor létezése történelmi szükségszerűség lett: amikor be kellett volna töltenie azt a küldetést, amelyre mindig hivatkozott, de komolyan soha nem vett. E hivatás: a Közép-Duna medencéje népeinek békés egymásmellettélése feltételeinek a megteremtése. Nincs olyan nép - az osztráktól a románig -, amely ne veszített volna rendkívül sokat a Habsburg Birodalom felbomlasztásával. A felbomlás külső hatásra történik, ezt nem nehéz ma már kimutatni. A francia diplomácia műve.

Tehát a régi formát kéne újra kipróbálni?

Én annyit mondtam most — a román, szlovák, szerb állami nacionalizmus idején -, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában erős törvények biztosították a nemzetiségek gazdasági, kulturális és politikai életének a szabad kibontakozását. Az állam sikerrel védelmezte a nemzetiségeket az ún. államalkotó nemzet nacionalizmusával szemben is.

Minden nacionalizmus ésszerűtlen, emberellenes, megsérti életünk elemi törvényeit. S attól lesz igazán ingerült, dühös, ha tükröt mutatnak neki. Mert a nacionalista bizonytalan, fél, nemzeti tehetetlenségét próbálja leplezni elvakultságá- val.

így van. Megállapításodhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy a II. világháború után súlyosbította az elcsatolt területek magyarsága helyzetét, hogy a szomszédos népek nacionalizmusát - mindenre ráadásnak! - tilos volt leleplezni. így a magyar nemzeti öntudat Magyarországon nagymértékben elsatnyult. Magyarellenes történelemkönyvek jelentek meg nemcsak a szomszédos országokban, hanem Magyarországon is.

A magyarság önsorsrontásának, elzüllésének ez a lelki-szellemi formája. Hiszen mi más egyéb lehet a történelmi munkák önbecsmérlése, a kultúra elsivárosodása, elócskulása, a kacatok térhódítása, az alkotói értékek meg nem becsülése. De eze-