Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 8-9. szám - Mózes Attila: Hüvely Matyi csodálatosan posztmodern élete (próza)
simogatván az amúgy már meglehetősen kész női testre, csak hogy érződjék rajt’ a mester keze. Erről mindjárt. Mire ideje lett jobban körülnézni, Hüvely rájött, hogy minden politikával kapcsolatos állást betöltötték, s neki már egy rongyos szenátori poszt, miniszterhelyettesi tárcazug sem maradt. Mint említettem, a pálinkapitány- ságnál sem vihette feljebb, az árfelszabadítás eredményeként a Prévert által meghirdetett alcooloneli rang végképp elérhetetlenné vált zsebe számára. Hamarosan rádöbbent, hogy akik eleddig a barátai voltak, azok átminősültek fontos ismerősökké, minimum valami képviselői státusban. Ha időnként rászánta magát, s meglátogatta a volt ivócimborákat, otthon soha nem őket találta, csak heveny hiányérzetben nyafogó hitveseiket, akik nagyon unták már a politikát, ami ugyebár sokkal több időt rabol el, mint egy megértő szerető vagy egy még megértőbb feleség. A férfiak minden pozícióban politizáltak, boldog gondterheltséggel lubickolván a történelem pornográfiájában, míg Hüvely Mátyásunk maradt a régiben. Nosztalgiázásai közben rájött ugyanis, hogy a változások közepette manapság már csak a nők a régiek, mármint az újak. Mint azt a kezdetén bejelentettük már, legszebb férfikorát élte a Knauss-Ogino csillagjegyében, s szerencsés természete megóvta attól, hogy a nagy férfihiányban válogasson lányok-asszonyok között, mert a választék bő lévén, kapkodhatta volna a fejét a tizen- és ötvenegynéhány éves nőneműek panorámája előtt. Gyönyörű sors! - kiáltott föl egykor a költő, s ráfelelt a másik: „La chair est triste, hélas!”.7 Bajnokunk nem félt semmitől, legkevésbé a mind gyakrabban jelentkező változatos nemi betegségektől. (Jöjjön, aminek jőnie kell!) Körülbíráskodta magát, s bár annak idején nagy híve volt a vaslédinek, nem talált környezetében egyetlen elfogadható konzervatív pártot sem, hogy a londoni lozinka szerint erkölcseit s egészségét megóvhassa egyetlen szavazattal, hogy: „Őrizkedjék az AIDS-től, tartson ki az egyetlen asszony mellett, szavazzon a Konzervatív Pártra!”. Mert hűséges ugyebár igazán csak egy matrónához lehet a derék férfiú, s erre az egyetlen érdemes asszony csak a Thatcher lehetett volna, ám az is foglaltnak bizonyult. Ezért aztán beérte többel-kevesebbel, többekkel. Tapasztalatgyűjtés közben, vénülő fejjel kellett rádöbbennie több pofonegyszerű dologra. Például arra, hogy a nők - kettő-három kivételével — nem szeretik a pozíciókat. Erre akkor jött rá, amikor, menesztvén őt, egyik szeretője után megcsonkítva találta kedvenc pornólapját, amelyből a lusta némber kitépte az általa nem kedvelt koreográfiái ábrákat. Viszontag - egy egyszerű százalékszámítás nyomán - arra is rádöbbent, mennyire képmutatók a mai közép-kelet-európai vászoncselédik. A terepen rájött, hogy például eme kis farizeák kilencvennyolc százaléka (a fennmaradó kettőt kipróbálás híján nem számította be) rávehető az oralitásra, ötven-hatvan százalékuk 7 Asz’szem Mallarmé 814
