Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Dragomán Pál: Fürdőhelyen esős a június (novella)
modta, elképzelte őket, felépítette jelenlétük bizonytalan csodáját, mert mostani rideg cselekvésképtelenségében pontosan erre volt szüksége. A vendéglő már egy órája nyitva lehetett, amikor felért a fürdőtelepre. A teraszon reggeliző családok üldögéltek, és ugyanott, ugyanannál az asztalnál, mint előző este, ott ült az ismeretlen. Nyugodtan ült, jól öltözötten, nyoma sem volt rajta tépedtségnek vagy álmatlanságnak. Rövid kefehaja is száraz volt. Anna kikerülte az uszkáros nőt, aki most is a bárpult előtt őgyelgett és oda sietett hozzá. A férfi hűvös, tartózkodó érdeklődéssel nézett rá.- Keres valakit? - kérdezte- Igen, felelte Anna, magát keresem, meg szeretném kérdezni!, dadogott.- De én nem ismerem magát, mondta az idegen, még sohasem láttam.- Hogyne látott volna, hiszen itt töltött velem egy egész estét!- Lehetetlen kérem, teljesen lehetetlen, én még soha sem voltam itt, most jöttem először, pár perccel ezelőtt érkeztem! Anna tehetetlenül lerogyott egy üres székre.- Akkor maga nem Báhágián?- Báhágián? - most hallom ezt a nevet először!- Talán a testvére? - próbálkozott Anna.- Nincs testvérem, és nem is volt soha, érti? Soha! Kissé felemelkedett a székben, mikor ezt mondta. Anna már csak motyogott. Érthetetlen! Teljesen érthetetlen! A férfi mosolyogva bólintott.- Igen, vannak ilyen érthetetlen dolgok, különösen ilyen fürdőhelyeken, júniusban, ha már napok óta esik az eső. Odaintette a pincért. Fehér bort és szalmakrumplit rendelt.- Remélem szereti? - kérdezte. Anna tehetetlenül bólintott. 733
