Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Dragomán Pál: Fürdőhelyen esős a június (novella)
- Én ismerem magát, a Tik-Takból, ott voltam pincér, maga sokat járt oda, emlékszem magára, már akkor is nagyon szép volt, nagyon szép lány! Anna nem válaszolt, a férfi mögé nézett, kezeit nadrágja zsebébe dugta, a zseb bélésanyagát tapogatták ujjai, érzékelte az anyag textúráját, ahol a bőréhez ért a kelme melegebb volt, simább, a zseb külső felén hűvös-érdesebb. A férfi megérintette a vállát.- Én Báhágián vagyok! Sajátos hangsúllyal ejtette a nevet a hang mellé egy vékonyka raccsoló errel.- Az előbb hazudtam, mondta, nem voltam pincér, sohasem voltam. A testvérem is Báhágián, csak mi ketten, más senki, különös, ügye? A kérdés inkább kijelentésnek hatott. így Anna nem is próbált válaszolni.- Mi örmények vagyunk, a testvérem is örmény. Ma már kevés örmény van errefelé, régen többen voltunk. Mereven és sokáig figyelte Annát.- Maga miért mászkál annyit egyedül? Hiszen olyan szép lány!- Örülök, hogy tetszem magának, felelte Anna, és amikor kimondta, akkor döbbent rá, hogy valóban mennyire örül.- Jó, hogy észrevette, hogy szép vagyok!- Igen, valóban jó, nem is tudja, hogy milyen igazat mondott, mostanában olyan ritkán veszek észre valamit. Magát azonnal észrevettem. Kitekintett a ponyva alul.- Esik, mondta, ismét esik ez a ronda eső.- Fürdőhelyen ez így van, felelte Anna, esős a június. Nem tudta miért, de már percek óta készült kimondani ezt a mondatot, s most, hogy a férfi alkalmat adott rá, elmúlt minden rosszkedve.- Jó mondat, szép kerek, látom szereti kimondani, a férfi bólogatott. Kár, hogy emlékeztet egy másik mondatra. Anna érdeklődve figyelt rá.- Egy novellacím, mondta Báhágián, „Jamajkában olcsó az augusztus”, Graham Green, nem olvasta?- Nem, nem hiszem, felelte Anna, legalábbis nem emlékszem. Miről szólt?- Nem sok mindenről, egy öreg férfi és egy fiatal lány története, jó fülledt hangulatú férfias próza, kevés tanulsággal. A szomszéd asztalnál ülő fiú gitárt vett elő valahonnan, pengetni kezdte, a lánykák dúdoltak hozzá, szépen, halkan csinálták, majd egyre jobban belejöttek, ritmikusan tapsoltak a gitárhanghoz, torokhangon meglepően jó kiejtéssel angol refrén szövegeket énekeltek be, kórusban, egyre harmoniku- sabban, lendületesebben. Lassan mindenki elhallgatott a kocsmában, a fiatalokat figyelték, egy bajuszos öregúr kezdett tapsolni először, aztán átvette a ritmust az egész lokál, ugyanazt a bárgyú kis angol dalocskát énekelte mindenki, még az eső is a dal ritmusára kopogott a ponyván.- Istenem, hogy élvezné ezt most Péter, gondolta Anna, senki nem tudott úgy, olyan könnyen feloldódni egy társaságban mint ő, központ lett, azonnal irányító, mindenki gátlását feloldó emberkapocs. Egy szőke hajú, nagy mellű lány szájharmonikát húzott elő farmeije zsebéből, a gitározó fiú mögé állt, percek alatt összeszoktak, a popról átváltottak country stílusra, zengett a lokál, a ponyván pedig egyhangúan kopogott az eső.- Popkultúra, mondta Anna, itt mindenki többet tud a Rolling Stones-ról, mint Rilkéről, érezte, hogy most igazságtalan, rosszindulatú, de csak így 727
