Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 7. szám - Hamvas Béla: A közvélemény anatómiája (esszé)
örökös, mély, néma természeti valóság, amely mindig és mindenütt ott van, de hangtalan. De csak a pillanattal szemben néma. Tud ítélni és ítél is! Tud fölemelni, csodálni, rajongani, tud összetörni és kinevetni, és mindenekfolött: nem felejt. Mindez azonban egészen másképpen történik, mint a tömegben. Először is nem aktualitással kapcsolatban, hanem sub specie históriáé. Másodszor: az ítélet nem morális. Ahol a tömeg tapsol, vagy záptojással dobál, ott a nép költői; ahol a tömeg sajtót alkot, ott a nép legendát és mítoszt teremt. A tömeg pletykázik, a nép mesél. Ebben van természetessége és ebben van az, hogy amit a nép mond, nem múlik el másnapra, mint a közvélemény, hanem megmarad és ennél több: meg nem fellebbezhető. Ez a népvélemény végleges és sokkalta fontosabb mindennemű tudós történelemnél. Ez a nemzet igazi nagy története. A nép aziránt, ami ma történik, úgy tűnik, nem reagál. Nem lép fel, mint vélemény. De ez nem jelenti azt, hogy nincsen véleménye. A népvélemény ma néma, de holnap mondákba s dalokba öltözik. Amit mond, sohasem ítélet, hanem mindig népi, természetszerű, primér állapotnak megfelelő. A népben a történet eseményei nem ítéleteket váltanak ki, hanem formákat és alakokat, - heroikus lényeket, nagy királyokat, vagy szegénylegényeket, hazafiakat, vagy árulókat. A tömegnek véleménye van, a népnek fantáziája. A tömeg ítélkezik, a nép történeti hőst alkot, s ezért a tömegvélemény a pillanaté, másnapra szétfoszlik; a nép által teremtett hős a nép életének állandó alkotórésze, példája és vezetője. A nép hőse a sztár ellenkezője, ahogy ellenkezője Jeanne D’Arc a filmcsillagnak, vagy Mátyás király a primadonna - miniszternek ellenkezője és paródiája. És ahogy a sztár nem más, mint lezüllött hérosz, - az ítélkezés nem más, mint felbomlott teremtő fantázia, - a közvélemény sem más, mint depravált, elvárosiasodott, proletarizált legenda - és meseköltés. Ilyenformán végeredményben, amikor Wates felveti a „cammon sense” tárgyát, indítékot ad arra, hogy a tudomány foglalkozzék a közvéleménnyel. Az indíték természetesen tisztán negatív, mert valószínű, hogy „Napnyugta Richmondban”-alapon az eredmény olyan kétes lesz, amilyen eddig volt. A közvélemény kérdése teljes egészében csak akkor fog tisztázódni, ha valaki megírja a nagyváros kultúrmorfológiáját. (Országút. 2. évf. 1936. 8. sz. szept.-okt. 28-32. p.) 698
