Életünk, 1992 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Sergiusz Piasecki: Egy vörös tiszt naplója IV. (regényrészlet) (Szalay Attila fordítása)
SERGIUSZ PIASECKI Egy vörös tiszt naplója IV. (1940. április 12., Lida) Véget ért a tél, éppúgy, mint a burzsoázia uralma Bjelorussziába. S eljött a tavasz, éppúgy, mint mi - a Vörös Hadsereg katonái - hogy felszabadítsuk a proletariátust a kapitalista zsarnokság alól. Magasabbra emelkedett a nap, hogy elpusztítsa a hideget— éppúgy, mint a mi orosz NAPUNK: Sztálin apánk, aki szétsugározza a szabadság és a jólét melegét az elnyomott munkásokra és parasztokra. Virágba borult, kizöldült minden - éppúgy, mint a Szovjetunióban. Megérkeztek és megszólaltak a madarak, s most hangosan és minden kényszer nélkül zengik a kommunista párt és a Központi Bizottság dicsőségét, eldajolva azt is, hogy egyszer s mindenkorra véget ért itt a véres imperialista satrapák uralma. Minő gyönyörűség hallani s látni mindezt! Újra elolvastam, amit az imént írtam a tavaszról és az a véleményem, hogy hatalmas irodalmi tehetség vagyok. Lehet, hogy még nem értem el Puskin szintjét, annyi azonban bizonyos, hogy nekem sokkal jobban megy a dolog, mint a burzsuj íróknak, akiknek folyton hazudniuk kell s kiszolgálniuk a kapitalistákat. Úgy bizony, az irodalom nem állhatja a kényszert, s ezért van az, hogy csak ott borul virágba, ahová mi eljutunk és ahol Sztálin apánk gondoskodik róla. Mert például ezeknél a polyákoknál mi van?... Semmi... Kérdezősködtem egy kicsit, hát mondtak ezt-azt Mickiewiczről, hogy hű de mekkora költő volt, satöbbi. No, kiköptem, azt megkérdeztem, hogy milyen nagy dolgot írt ez a pali. Erre aszongyák: hát a „Pan Tadeuszt”. Erre úgy elkezdtem röhögni, hogy még a könnyem is kicsordult. Pán Tadeusz! Tádé úr! Persze, valami úrról írt, hát mingyár nagy költő nekik!... Nálunk meg ott van Tolsztoj. Igaz, eleinte gróf volt és élősködő, de aztán megjavult és még a cipőjét is maga varrta magának. Meg van még egy csomó más író. Külföldön meg mi van? Túró... Hallottam például, hogy Angliában volt egy bizonyos Sekszpir, az is folyton királyokról és miniszterekről firkált, arról nem is beszélve, hogy kiszolgálta az amerikai kapitalistákat, ezzel is rombolva a proletariátus öntudatát. Germániában se volt senki Hitler előtt, csak egy Bétóven nevezetű, aki a „Faustot” írta, de hát azt is, biztos, Ilja Ehrenburgtól koppintottá le. Hát csak az jön ki belőle, hogy az orosz népen kívül soha senki semmilyen szépet és hasznosat nem adott a világnak. Nekem is az a szándékom, hogy ha leszen majd egy kicsit több szabad időm, írok egy jó vastag könyet a kulturális eredményeinkről és nemzetünk nagyságáról. Hanem ez a tavasz némileg nekem is a fejembe szállt, mert kis híján beleszerettem egy burzsuj nőbe. De időben észbe kaptam és likvidáltam a szerelmet. Tudják maguk is, hogy van: jókat eszik az ember, nő meg nincs, hát néha olyan mindenféle férfidolgokon jár az ész, onnan meg már az elvesz 63
